Sziasztok!
Csak kívánnom kell, és máris kimarad a hétfő. Pedig készültem is a dolgozatokra. De hát hajnalba felébredtem, hogy mama elmegy, és megfordultam az ágyban, erre elkezdtem szédülni. Biztos csak hirtelen volt - gondoltam. Nem bírtam visszaaludni, ezért kiakartam menni a mosdóba. Hát nem jött össze. Konkrétan ahogy felültem fordott velem a világ. Ha felálltam, akkor még jobban. Szóval visszafeküdtem, de aludni nem nagyon bírtam. Kicsit telefonoztam, aztán sikerült elaludni. 8-kor felkeltem, mert 9-kor kellett volna indulnom a suliba. De nem lettem jobban. Szóval írtam 2 szép e-mailt a tanároknak, mamának szóltam, hogy mivan, és az egész napot az ágyban töltöttem. Délután már annyira untam magam, hogy odaültem a géphez, amit természetesen rögtön megbántam, ezért inkább gyorsan letöltöttem 2 filmet, aztán visszapusztultam az ágyba. Vessetek meg, de még nem láttam a Kedves John című filmet. Utólag belegondolva..hiba volt ilyen sokat várni. Annyira szép, és ahw. Mondjuk a végén nem ezt vártam. Most nem akarok spoilerezni, de de legalább újra jártak volna. Utána a Hangok című filmet néztem meg, amiben Ryan Reynold a főszereplő, aki "kicsit" bolond és elkezd gyilkolni, de közbe sajnálja. Vicces, undi és néha - nekem - unalmas volt, de összességében tetszett. Mamával megmértük a vércukromat, hátha az a baj, de nem. Gondolkoztunk, hogy mitől lehet, de nem jutottunk semmire. Később pedig azt mondta mama, hogy azt hallotta, hogy a szédülés az egyik mostani vírusnak az előjele. Dejó. :D Reménykedtem, hogy estére, legkésőbb kedd reggelre elmúljon, mert nem akartam orvoshoz menni. Végül elmúlt. Tegnap bementem 1 órára, bár fölösleges volt. Mondjuk annak örültem, hogy a tanár közölte, hogy kellene neki segíteni és cserébe kapunk tesipontokat, ami nem árt, mert egyenlőre semmi nincs meg a 42 pontból és április közepén le kell adni. Szóval pénteken megyek segíteni, pedig semmi kedvem. Ma meg csomót vártunk a tanárra, aztán megérkezett, beengedett minket, aztán elment, mondván, hogy 10 perc múlva jön, mert még másol papírokat. Kb fél óra múlva jött vissza, és amikor elkezdte a névsort olvasni, elsírta magát. Megfagyott a levegő. Szerintem nem csak az én agyamon futott át, hogy meg kellene kérdezni, hogy mi a baj, de hát nem illik, vagy nem tudom. Nem hiszem, hogy örült volna neki. Aztán kiment. Összenézett az osztály, de hát fogalmunk sincs, hisz ilyen még nem volt. Végülis bármi lehetett, családtag, barátja vagy a fene se tudja. Utána próbáltunk valamit tanulni, de abba a maradék háromnegyed órába nagyon nem vettünk semmit. Megtudtuk a vizsgák időpontját. Most, hogy már tudom mikor lesz, elkezdtem parázni. Pedig eddig annyira jó volt, nem izgultam, nem féltem, hogy elrontom, de most. Megfogok bukni, nem fog menni, nehéz feladatok lesznek, stb. Össze kell szednem magam! Elkezdtem már azon is rágódni, hogy utána mi lesz. Valószínűleg elmegyek valami irodába dolgozni, de hát ki vesz fel egy pályakezdőt, meg amúgy is, sokáig nem bírom a monotonitást, szóval valami pörgősebb hely kellene. Ötletem sincs. Nyilván ez még a jövő zenéje, de már szeretnék bele hallgatni. 

Ja és, mielőtt elfelejteném - így utólag - én tudtam, hogy Leo nyerni fog vééégre egy Oscart. Már nagyon megérdemelte. Ez volt a hétfői napom fénypontja. :3

Sziasztok!
Na ennek a hétnek is vége. Mondjuk a hétfő igazán kimaradhatna, és akkor talán kedvem is lenne a jövőhéthez. Holnap 2 dolgozat is lesz. Gyorsírásból meg az új tantárgyból. Igazából tök feleslegesek. Nem is nehezek, csak nincs kedvem elő venni őket. Pedig át kellene nézni őket. De hát már sötét van, ilyenkor senki nem tanul. :D Csütörtökön találkoztunk az új tanárunkkal. Nem tudom, hogy örüljek vagy ne. A jó, hogy nem az ügyvitel tanárunkat kapjuk - akinek fogalma sincs az anyaghoz -, hanem egy 22 éves csávót, aki most végzett az egyetemen. Ez mind szép és jó, de nem tudom, hogy hogyan fog bírni minket. Ja és nem is tanárként végzett, hanem... már nem is tudom. Konkrétan bent ült végig velünk egy időben, tanárunk - aki elmegy -, bemutatta nekünk, aztán dogát írtunk. Velem egy sorban ült egy gépnél. Magába beszélt. Örülök, hogy jóba van magával, de kicsit ijesztő volt. :D Elsőként végeztem a dolgozattal, a két szép szememmel megigéztem a tanárt, hogy engedjen el - hiszen egy másik dogát is megakart íratni azokkal, akik előző héten nem voltak, én meg azt már megírtam. Mondja nekem, hogy lemehetek szünetelni kabáttal, táskával. Mondom akkor lehet menni? :D Igen, szünetelni mindennel együtt. Óó köszönöm Tanárúr. Ritkán enged el embereket, de akkor se mondja ki soha, hogy hazamehetsz, állandóan körbe írja. Zoli meg is lepődött, hogy ilyen hamar érkeztem meg. Theonak megint fújtam buborékokat. Annyira édes. :) Pénteken nagyon nem csináltunk semmi izgalmasat. Filmeztünk, sorozatoztunk, kutyáztunk. Szombaton úgy volt, hogy fél3-kor találkozok Anettal és átjön. Erre fél1-kor rámír, hogy ő 1-kor végez. Ez mind szép és jó, de fél óra alatt nem érek oda. Mert elvárja, hogy kimenjek elé. Végül Zoli elvitt egy darabig. Fél2-kor hívom, hogy akkor merre van. Jaj hát ő még bent van. Mondom jó, 10 perc múlva ott vagyok, jöjjön ki addigra. Margitszigeten a hotelben gyakornok. Odaérek, semmi. Hívom, erre ő még most eszik, meg át kell öltöznie. Ó baszod - bocsánat. Röpke 20 percet vártam rá, de szarrá fagytam. Nem volt hideg, szóval se sapka, se sál. Meg ugyebár a Dunaparton erős és hideg a szél. Végre jön ki. Kicsit - de kedvesen -, lebaszom, hogy miért nem sietett, hiszen szarrá fagytam. Ő nem tud kijönni akkor amikor akar, nem tudja verni a faszát akkor, amikor akarja, úgy mint én. Hú micsoda humor volt. SE. Mondom ne haragudj, én is tanulok, mindjárt vizsgázok, én se érek akármikor rá. Erre... - amin nagyon felkúrtam magam - az én szakmám az egy szar, ő sokkal többre viszi szakácsként, meg ő mekkora király, én meg kitörölhetem ezzel a szakmával a seggemet. Na álljon meg a menet. Választás elé állítottam: vagy abba hagyja, vagy hazamegy. Felmerül a kérdés: mégis mit tanulok? Irodai asszisztens szakon vagyok, amibe nagyon sok minden beletartozik. Nyilván az irodai munkák, számítógép kezelése, különböző bonyolult programok, rendezvényszervezés, stb. Szóval ha lenne rá pénzem, simán eltudnék egyedül kezdeni egy vállalatot, vagy bármi ilyesmit, és nem úgy kezdeni az egészet -mint ahogy szokták az emberek -, hogy elmegyek egy gyorstalpalóra és mellette befizetek óriási összeget, cserébe kapok egy papírt, amivel kitudom törölni a seggem. Anett meg szakács. Főzni bárki tud - aki akar. Meg nem egy híres helyen van, vagy híres, népszerű szakácsok mellett. Ő csak egy szakács a több ezer közül. Nekem ne magyarázkodjon. Végül átjöttünk, elvonult mamámmal beszélgetni, utána filmeztünk. Aztán egy oldalt böngészet nagyon sokáig. Ezek után elkezdett hisztizni, hogy ő unatkozik. Akkor én eddig mit csináltam?! Mondom, akkor beszélgessünk. Felhoztam 2 témát.. hát, mit ne mondjak, hamar lerázott. Válaszok: "Aha, ja." Köszönöm a hozzászólásodat. Akkor nem mesélek az életemről. Végülis csak nekem kell hallgatni, hogy vele mi történik. Kajáltunk, aztán néztünk még egy filmet, aztán alvás. Nagyon rosszul aludtam. Anett hajnalba kelt, mert mennie kellett megint gyakorlatra. Kiengedtem, aztán próbáltam vissza aludni, de elkezdett nagyon folyni az orrom. Jött a megvilágosulás: megfáztam. Köszi Anett. Végül sikerült vissza aludnom. Ma pakolásztam meg próbáltam tanulni, de csak az asztalomon pihennek. Ja meg főztem. Izgalmas nap. Úgy néz ki, hogy a jövőhéten megtudjuk a vizsgák időpontját. Nem ártana már tudni. :)

Sziasztok!
Ahh már megint eltelt egy hét. Pedig legalább 2 naponta akartam írni, mert most legalább történt is valami. De hát semmire nincs időm. Hiába tanítják a suliba az időgazdálkozást. Okééé van időm, de akkor inkább sorozatot nézek. :P Múlthét kedden suli után elmentem edzésre. Igaz, hogy csak másfél órát voltam, de nagyon elfáradtam, meg már nyűgös is voltam, szóval alig vártam, hogy haza jöhessek. Szerdán és csütörtökön semmi érdekes nem történt. Max annyi, hogy az adatkezelés tanár bejelentette, hogy már csak ezen a héten lesz velünk, utána más tanár lesz. Vidékre költözik, ezért iskolát/munkahelyet is vált. Igaz, hogy nagyon gyatrán mondta el az anyagot, és néha semmit nem értettem belőle, de azért kedveltem. Meg így vizsga előtt tanárváltás. Nem a legjobb. Főleg azért, mert úgy néz ki, hogy csak az ügyvitel tanárunkat kapjuk meg helyette, akinek fingja sincs az anyaghoz. Kíváncsi vagyok. Suli után rögtön mentem Zolihoz. Pénteken volt anyukájának a névnapja, ezért közösen vettünk neki egy aranyos boglárkát. Vettem Edinának is ajándékot, mert vasárnap tartottuk a születésnapját (bögre, amihez egy kanál csoki volt meg egy gyertya). A legjobb, hogy vééégre találtam buborékfújót. Már olyan rég akartam. Tudjátok, amik gyerekkorunkba tök menő volt. Miért? Mert Theo életemnek fújkáltam és teljesen megőrült érte. 10 perc alatt kifárasztottam, máskor pedig órákig kell neki a labdát rúgdosni (instagramon van fent egy kis videó róla).

Lujzinak pedig már fogyóban volt a kajája, gondoltam bemegyek a Fressnapfba. Milyen jól tettem. Simi Klau. Amúgy is akartam neki új kaparót venni, hiszen már az előzőt teljesen szét szedte, de nézegettem, hogy milyen árakban vannak az ilyen 40-60 centisek, de hát nagyon drágák voltak. Nézelődök, erre látok egy kb 1 méter magas, 3 szintes kaparót 4800, forintért. Nézem, mondom az adatok egyeznek, de hát itt valami bibi van, ez nem lehet ennyi. :D Megkérdezem az eladót, hogy ez tényleg ennyi? Persze annyi. Oooooh mondom akkor ez az enyém. Mint kiderült ez volt az utolsó. Mekkkkora király vagyok. :D Rákerestem és amúgy ez a kaparófa 15.000 forint. Annyit tudod ki add ki érte. :D Szombaton Zoli hazahozott. Lujzika csak úgy leste, hogy mi ez a nagy valami, de tetszett neki. Vasárnap ugye Edina szülinapja volt. Semmi szokatlan nem történt. Beszélgetés, ajándékozás, ebéd, beszélgetés, torta, beszélgetés, hazajövetel. Amikor indultunk haza, akkor tudtam meg, a húgom nálunk alszik. Tök jó, hogy szóltatok.. köszi. Persze mellettem akart aludni, ezáltal semmit nem aludtam az éjjel, hiszen végig rúgdosott, meg lökött le az ágyamról. Tegnap egész gyorsan eltelt a nap. Délután aludtam egyet, hamár az éjjel nem tudtam. Persze ma reggel 8-ra meg kellett volna tanulnom 6 tételt, de jobban esett az alvás. Este átolvasgattam, nézegettem a tételeket, de nem nagyon izgattak. Reggel felkeltem a szokásos időben (7-kor), ismét átolvastam a tételeket, végülis csak 2 jegyet fognak érni, jó lesz oda a két karó. Elfér a sok ötös mellett. Tök magabiztosan leszartam magasról. Beérek, alig voltunk. Végül a 32 emberből 11-en feleltek le. És 3-nál rosszabb nem lett. Bemegyek, természetesen én voltam az utolsó.. Mindig én. Bankkártya, hitelkártya és az ilyen baromságok. Kisujjamból kiráztam. :D Örültem magamnak.

Sziasztok!
Alig akartam hazajönni. Annyira feleslegesnek tartottam, hisz csak a veszekedés meg a lenézés megy itthon. Kijárt már ebből nekem, nem kell még több. Legszívesebben suli után visszamentem volna Zolihoz. Lehet azt kellett volna inkább tennem. Hétvégén aranyos volt Zoli, mert kaptam egy aranyos plüssöt, pedig megbeszéltük, hogy a Deadpool lesz csak valentin napra. Rossz volt, mert mellettem ette a nachost én meg szenvedtem, mert nem ehetek akármit. :D Valamelyik nap megnéztük a Mentőexpedíciót. Gyerekek! Iszonyat jó ez a film. Nézzétek meg! Nem akarom lelőni a poént, de csomószor benne van a Müpa és a Rákóczi híd. Vasárnap elvittük Theot állatorvoshoz, hiszen nemrég töltötte az 1. szülinapját a "kis" rosszcsont. Ajándékul megszúrták, de jól viselte. Bosszúból majdnem oda pisilt a váróba, de elhúztam, már amennyire tudtam. 43 kiló és már a csípőmig ér. Ma suli volt, aztán gyorsan megírtam a dogát és jöttem haza. Mi várt itthon? Természetesen veszekedés. Zsír. Tök jó hazaérni. Ettem, kicsit pihentem, aztán erőt vettem magamon és elmentem edzeni. Hú de nem volt hozzá lelkierőm, de másfél órán keresztül nyomtam. Alig bírtam hazajönni. Muszáj. Legyen már hétvége. Valaki várázsolja már el a hétköznapokat pls. :D

Jó pár éve szerettem bele a Brit kék szőrű macskákba - főleg lógófülűekbe. Annyira gyönyörűek. Tavaly a Macska kiállításon láttam egy nagyon bébit és haza akartam hozni, de sajnos nem lehetett. Azóta nagyon foglalkoztat a dolog. De mivel Lujzi drágám allergiás a többi macskára, így felejtős. Beszélgettünk a hétvégén Zolival és ha egyszer oda kerül a sor, akkor lehet ilyen gyönyörű cicám. Most nem Lujzim "eltakarítását" tervezem, csak minden vágyam egy ilyen cica. Hiszen Lujzit imádom, okos, bújós cica. Gondoltam megnézem, hogy mennyibe kerül egy ilyen cica. 50 ezernél kezdődik. Azért az durva. Mondjuk jó, általában ilyen árban vannak, de hát Theot is, aki fajtiszta rottweiler, "csak" 45ezerért vettük. Igen és akkor most jön a lelkiismeret furdalás, hiszen nagy állatbarát vagyok. Van az a mondás, hogy "Ne vegyél, inkább fogadj örökbe." és igazuk van. Hiszen annyi állat van a menhelyen, akik őszinte, szerető gazdira vágynak és megérdemlik a boldog életet. Ha tehetném akkor örökbe fogadnám az összeset. De szerintem az lesz, hogy ha oda kerül a sor, hogy elmegyek körbe nézek pár menhelyen, de ha nem lesz semmi, akkor marad a vétel. Magamat ismerve, úgyis beleszeretek kb az összes macskába. :D Amúgy amikor keresgéltünk, hogy kb mennyibe kerülnek a brit cicák, akkor találtunk 2 bébit, akiknek annyira nyomi fejük van, hogy az már iszonyú cuki és simán felhívtuk volna őket, ha nem ez lenne a helyzet. KÉP

Sziasztok!
Bóca legutóbbi bejegyzése - Lány vs Fiú - elgondolkoztatott. Hisz mondhatni egy cipőben járok vele. Én is fiús lány vagyok, de közbe vágyom az igazi csajos dolgokra. Mondjuk nálam elég érdekes a szitu. Van Zoli, a párom, egyben a legjobb barátom. Ez végülis, olyan alap dolog, hiszen meg van a bizalom kettőnk között. Akkor vannak Zoli barátai, akik az én barátaim is - Anti, Attila, Márk. Velük nagyon jól elvagyok, csak ritkán. Magyarul akkor, amikor összefutunk, random házibuli, esetleg lanozás. Ilyen téren jó, mert ott tudjuk folytatni, ahol abba hagytuk, nem változik meg semmi, de van, amikor hónapokig nem beszélünk. Ezek a gyökik csak steamen meg ts-en vannak fent. Steamen még tudunk beszélni, de általában elmennek játszani, ts-re meg nem tudok felmenni, mert lusta vagyok mikrofonos fülest venni. Akkor van Netti, akivel lassan már 9 éve ismerjük egymást és a legjobb barátnőm. Ő tud rólam a legtöbbet, de iszonyat ritkán beszélünk már legalább 4 éve. Évente ha tudunk összefutunk 1-2x, facebookon váltunk pár szót, talán 2-3 havonta, ennyi. Annyira hiányzik. Van még Anett, akivel egy középsuliba jártam, szóval már lassan 6 éve ismerjük egymást. A vicc, hogy nálam csak sima barátság volt, ő már bff-nek hívott engem. Végül tényleg jóba lettünk, de már az utóbbi 3 év az számomra szenvedés. Konkrétan a lelki szemetesládája vagyok. Utálom, hogy csak akkor találnak meg az emberek, amikor kell valami. És velem mi van? Akármikor beszélünk, találkozunk mindig csak róla van szó. Lehet ez 10 perc, vagy egy egész nap, de egyszer se kérdezi meg, hogy mi van velem. Bocsánat, egyszer-egyszer megkérdezi, mondom, hogy semmi, és ismét belekezd. Egyszer megjegyeztem neki, hogy nem körülötte forog a világ, akkor kicsit jobban odafigyelt, de már elfelejtette. Igen, tudom, takarékra kellene vennem a csajt, de olyan sztorikat tud mesélni, hogy sírok rajta, miután elment. :D És nem akarom kihagyni Krisztit, aki szerintem az őszinte - mondhatni - legjobb barátnőm. Majdnem mindent tud rólam és fordítva, megért, sokat beszélünk, dee (mindig azok a de-k) amióta vége a középsulinak, alig találkozunk. Pedig a sulija közel van a lakásomhoz. Jó néha 3-4 havonta összehozunk egy pár órás találkozót.. de akkor is hiányzik valami - nem kimondottan Krisztinél. Olyan jó lenne, ha beülhetnénk random egy cukrászdába, vagy csak járkálni együtt valahova, átmenni csak úgy egymáshoz, beszélgetni hajnalig.. Ezek kimaradtak. Sok faszom költözés. Oké, hogy rengeteg ismerősöm van, de csak páran vannak hozzám közel és egyedül csak Zoli az, aki igazán tud rólam mindent. De vele nem tudok csajos lenni. Szóval maradok a sorozatnézésnél, otthonlétnél, cicázásnál. Kapja be mindenki.

"A hozzámvágott téglákból építem a falat magam körül…"