Sziasztok!
Múlt héten végig nem tudtam suliba menni, annyira rosszul voltam. Legalább pár embertől sikerült elkérnem, hogy mégis mi a franc történt a suliba. Pénteken lementem Esztergomba, mert kb 2 hete meg lett beszélve, hogy Zsófinak 2 napos szülinapi bulija lesz, és menjek le segíteni. De nem akármilyen buli... topmodell buli. Jesszus. Vinnem kellett a sminkcuccaimat, hajvasaló-göndörítő, körömlakkok, stb. Meg vinnem kellett magamnak kaját, mert nem ehetek akármit, szóval konkrétan egy kis bőrönddel és egy telipakolt válltáskával utaztam le. Jó nehéz volt. Előtte lévő nap szóltak, hogy farsang lesz nekik. Kérdeztem, hogy akkor melyik busszal menjek, hogy előtte feltudjuk vinni a cuccokat és utána menjünk a farsangra. De akkor még nem tudta a keresztanyám, hogy mikor kezdődik. Megbeszéltünk, hogy a 2 órásival megyek, ami fél4-kor van Esztergomba. Gondoltam akkor olyan 5 körül fog kezdődni. Találkozunk, erre mondja, hogy siessünk. Hova? 4-kor kezdődik. Hát mondom ez szuper. Lényegtelen, hiszen mindenki szeret felpakolva nézni az előadásokat. Útközben felborult a bőrönd, mert rossz volt az út, és hát volt benne tojás. Szívgörcsöt kaptam, de nem tört el. Természetesen már nem volt hely, mire odaértünk, ezért álltunk, fogtam mindenemet, mert akkor mindenki úgy döntött, hogy folyamatosan belém jönnek. Már csak az hiányzott, hogy felboruljon és eltörjön a tojás. Alig vártam, hogy vége legyen. A lányok ügyesek voltak. Fél8-8 körül értünk hozzájuk, közbe Eper (kisebbik unokahúgom) akkora hisztit rendezett le, de nem mondta el, hogy mi baja. Bea leült gépezni, én meg Zsóval elvoltam. Lefekvéskor mondja nekem Bea, hogy nincs kedve már elmosni, de majd reggel munka előtt megcsinálja, meg lemegy a boltba macskaalomért, és kicseréli. Oké. Éjjel alig aludtam, mert a macskák úgy döntöttek, hogy rajtam boxolnak. Pedig hozzá vagyok szokva a macskához, mert nekem is van és velem alszik, de hát ez érdekes volt. Hajnalba bedugtam a fülhallgatómat és úgy elbírtam aludni. Egyszer csak Zsó felkelt, hogy Bea akar mondani valamit. Mondja, hogy kicserélte az almot, de már alig van ideje, meg akkor lehet elkésik a munkahelyről, de akkor elmosogat, mondom jóó hagyjad, megcsinálom. Meg mondta, hogy a lányok már reggeliztek. Felkelek, majdnem 9 volt. Na mondom akkor kezdjük el, mert 11-re jön a barátnőm, 12-re meg itt az első vendég. A konyhába nincs melegvíz, ezért hordani kell. De gyerekek, annyi mosatlan volt.. Mintha valami étterembe lettem volna. 1 hete biztos nem mosogatott el. Jó, Eperke segített hozni vizet. Beleöntöttem, fordultam kettőt és már sehol a víz. Hát mondom ez szuper. Jó akkor kerítettünk egy nagyobb tálat és abba csináltam. Szenvedés volt, mert elmosni, félrerakni, leöblíteni, eltörölgetni és elrakni volt a sorrend. Majdnem 1 óra volt. Végre kész, na mondom reggelizek. Ugyebár előtte nap, amikor elborult a bőrönd, mondtam Beának, hogy van nálam tojás, mert akarok majd rántottát csinálni. Persze, ott a serpenyő. Keresem, keresem.. ó végre megvan, veszem ki és azzal a lendülettel egy csomó olaj kifolyt a szekrénybe és a földre. Aaanyira mérges lettem. Egy szóval se említette, hogy vigyázz, mert van benne olaj, vagy másba csináld vagy valami. Ráadásul alig volt fény, és nyilván főzött az olajba, szóval sötétebb is volt, egyáltalán nem láttam... Hát ezt viszont muszáj feltakarítani. Felmosó, domestos, forró víz. Elbasztam majdnem 20 percet vele. Akkor az edények amik olajosak lettek elkellett mosni őket. Na akkor csináljuk a reggelit. Felnyitom a tűzhelyet, azzal a lendülettel el is ment az étvágyam. Lehet, hogy velem van a baj - mert szeretem a rendet és a tisztaságot - de ez undorító volt. Megértem, hogy dolgozik, fáradt, van 2 gyereke, de basszus, mibe tart főzés után áttörölni párszor? Nem is értem. Gázpalackkal működik, de akármit csináltam nem indult el. Szóval feladtam, ettem piritóst. A lakás még szaladt és alig volt fél órám. Elkezdtem a szemeteket összeszedni, asztalról elpakolni, letakarítani a macskaszőrt - ezt sem értem, hogy az étkező asztalra meg a konyhapultra mért engedi fel a macskát. Értem, hogy szereti, meg minden, de ne szarj már oda, ahol eszel. Érdekes, az én macskám tudja, hogy csak az íróasztalra mehet fel. De biztos ez is az én hülyeségem. Lányok közbe csinálták a szobájukat. Jó lementem a barátnőmért, mert ugye ő is jött segíteni a lányokat kicsinosítani. Utána még pakoltunk kicsit. De elkészültünk. 1 előtt hazajött Bea, megköszönte, hogy összepakoltam meg elmosogattam. Moss fel, kérdi, hogy mi lett ezzel a felmosóval. Hát mondom kiömlött az olaj, fel kellett szedni valamivel. Hát de miért ezzel, most vette meg mit tudom én és miért nem hívtam fel. Hogy hívjam fel, amikor csak csörgetni tudok, meg kimostam annyira amennyire csak lehetett, meg amúgy is miért nem mondta, hogy figyeljek meg van benne sok olaj. Pattogott nekem, mondom jólvan akkor majd kifizetem... jajj nem kell. Én is így gondoltam. Utána jöttek a gyerekek, ment a buli. Este Bea meg Eper a kis szobába aludtak, 4en (én, barátnőm, Zsó és a barátnője) pedig kint a nappaliba. Zsó kivételével mindenki szarul aludt a nappaliba. 

Hajnalba akkora puffanás volt, szívgörcsöt kaptunk, pedig már félálomba voltunk. Macskák az asztalon mászkáltak. Bea meg otthagyta a tányérokat, evőeszközöket, poharakat.. Hiába szóltam a macskáknak, hogy menjenek le, meg raktam le őket, visszamentek. Felkeltem Zsót, hogy bocsi, de szólj már a macskákra, mert nem tudunk tőlük aludni. Aranyos volt, szó nélkül felkelt. Rá nem sokra csattog ki Bea és lebasz, hogy mi a faszért kiabálok, mindenkit felkeltek. Mondom a macskák levertek valamit és szóltam a Zsófinak, hogy szóljon rájuk. De az amúgy is a macskák helye - az asztal - és ne szóljunk rájuk. Okcsá. Aztán visszavonult Eperrel a kis szobába. 8 körül reggeliztünk, Zsófi kiszolgálta a barátnőjét, én meg a barátnőmnek csináltam piritóst. Jön ki Bea, hogy van nutella. Barátnőm persze kér. Megkérdezem, hogy merre van a nutella, erre "Hát te raktad el", mondom, hogy "Én biztos nem" erre jön a lebaszás, hogy "Most így fogsz velem egész nap viselkedni?". Nézek hülyén, hogy ez miafasz volt. Ugyebár szombaton amikor felkeltettek, mondta Bea, hogy a lányok már reggeliztek, akkor mikor és miért nyúltam volna a nutellához? A kajám amúgy is az erkélyen volt - amit nem értek - szóval a hűtőbe se nyúltam bele. Megkérdeztem a barátnőmet, hogy bunkó voltam, vagy mi, de azt mondta, hogy nem. Aztán barátnőm délelőtt elment, utána Zsófival meg a barátnőjével elkezdtünk a telefonon videókat nézni, közbe elálmosodtam, de nem bírtam elaludni. Jön a Bea, hogy megy le mama elé, ránézek-e a levesre? Mondom igen, milyen időközönként? Erre "jólvan, inkább lekapcsolom". Kapcsold akkor bazdmeg. Ezen fel se húztam magam.

Délután kérdeztem Zsófit, hogy tudna-e egy papucsot adni, mert kiakartam menni a kajámért az erkélyre. Hiszen ő lakik itt, csak tudja, hogy merre vannak, de az anyjának szólt, az meg nem hallotta. Mindegy, kimegyek, már szombaton is volt, hogy kimentem zokniba. Jövök be, erre mama meg Bea egyszerre nekem ugrik, hogy mit képzelek, hogy a Zsófinak szólok a papucs miatt, meg hogy mertem kimenni zokniba. Mondom jólvan, máskor is mentem ki így. De ők nem hallották, hogy szóltunk, miért nem mentem oda. Oké mondom hagyjatok már, legyünk túl ezen. De mondták még a magukét. Közbe felhúztam magam, kértem, hogy hagyják abba, de nem. Mondom mamának feldúltan, hogy igen ezt is én basztam el, hogy nem mentem oda szólni, erre "hogy lehet így beszélni", na jólvan mondom hagyjatok engem békén a francba. Bementem a kisszobába. Hallom, hogy "hogy lehet ilyen undorítóan viselkedni; nem kellett volna annak idején magamhoz venni, hagyni kellett volna, hogy intézetbe kerüljön; én már egyedül akarok élni; takarodjon, stb". (Aki nem tudná, nem azért kellett volna intézetbe kerülnöm, mert olyan rossz voltam, hanem mert 7 éve muteromnak fontosabb volt a fasz, mint a saját gyereke, én meg kimertem állni magamért, hogy ne hagyjon egyedül otthon kaja nélkül, és nem tetszett neki, hogy visszapofázok, nem akart nevelni többé, és ezért beakart adni egy intézetbe, de mama magához vett.) Ekkora elkezdtem zokogni. Ott voltam, hogy felöltözök és elmegyek, de akkor megbántom Zsót. Kb 2 órát voltam bent. Utána hozzám se szóltak, vagy ha igen akkor félvállról. Leszartam, Zsófival játszottam. Mielőtt jöttünk el volt még egy balhé.

Zsófi bement a szobájába, ahol Eper nézte a tv-t sötétbe. Felkapcsolta a lámpát Zsó, hogy megtalálja amit keres. Eper elkezdett pattogni, hogy kapcsolja le a lámpát, mondta a Zsó, hogy mindjárt. Eper lekapcsolta többször is, Zsó meg vissza. Kifele jövet, mert Eper fejbepöccintette, erre Eper meg elkezdett zokogni, mint akit agyon vertek. Bea meg mama úgy leteremtették Zsófit, hogy már nekem fájt, erre megvédtem, hogy mondom ne csak őt basszátok le, az Eper is hibás. Én ne ugassak, kussoljak. Zsófi közbe elkezdett sírni. Mondom ez kellett, hogy a szülinapján megsíratjátok, hát gratulálok. Szóljatok rá, de ne így. Ne szóljak bele, hogy ő hogyan neveli a gyerekét, nem kell tőle megvédeni a saját gyerekét, stb stb. Mondom én csak azt mondom, hogy mindkettő hibás, de azért mert Eper elkezdett így sírni, őt le se basszátok, azt se tudjátok mi történt, csak ráförmedtek az egyikre. Akkor egy kicsit rászóltak Eperre is. De Eper amúgy is ilyen.. kihasználja, hogy az anyja őt jobban szereti, és ezért mindent elhisz neki, pedig akkora egy kamugép. Többször láttam a saját szememmel, amikor rosszat csinál és ráfogja Zsófira, akit lebasznak, pedig semmit se csinált. De majd hagyom. Felszállunk a buszra, kérdezem mamát, hogy hova üljünk, "mindegy". Leülök, jön mama, gondolkozik, átül máshova, mondván, hogy ott jobb. Mondom végülis, külön vagyunk. Vártam, hogy mondja, hogy üljek oda, de nem. Ez is nagyon szarul esett. Otthon a liftbe kérdeztem meg, hogy most már hozzám se fogsz szólni. Jajj engem már nem érdekel senki, bla bla, de otthagytam. Én se szóltam hozzá, csak amennyi kellett. Kedden jön be, mielőtt mentem volna el, hogy "akkor most elmondod, hogy mi volt a bajod?". Nem, kérdezd meg Beát, ő jobban tudja. Elkezdett pattogni, de elmondtam. Elmondtam, hogy kurva szarul esett, hogy így beszélt rólam, pedig azt se tudta, hogy mi történt. Ítélkezik és lehord mindennek pedig fogalma sincs, hogy miért viselkedtem így. Ott helyben kellett volna megkérdeznie, nem pedig 2 nappal később. "Jaaaj ez a Bea hogy viselkedhetett így, majd lebaszom." Nem kell, hisz kurva felesleges. Ettől még mamára haragszom, nem esett ez jól tőle. Hozzászólok, de ne várjon tőlem semmit. A héten végig pótoltam a dolgokat, meg rosszul voltam kedd-szerdán, de alig vártam, hogy hétvége legyen. Kiszabaduljak otthonról és átjöjjek Zolhoz. Tegnap elmentünk megnézni a Deadpool-t. Szerintem nagyon ütős lett. :D Mondjuk a játék is nagyon király volt, szóval... :D Na kiírtam a lelkemből a fájdalmat, most már remélem jobb lesz.

Sziasztok!
Pénteken délelőtt áthozták az unokahúgaimat. Annyi tervem volt, de hát a géphez kellett őket engedni, hogy játszhassanak. De este elzavartam őket, hogy már én jövök. Hisz Bóca segítségével új külsőt kapott a Marzia-s oldalam. Hétvégén meg hétfőn még szerencsétlenkedtem, hogy milyen is legyen a híreknél a képek és videók megosztása, de végül egész türhető lett. Köszi Bóca századjára is! :) 
Hétvégén végig néztem az Aranyélet című magyar sorozatot. Alapjáraton kevés magyar filmet/sorozatot szeretek, mert - szerintem - elég ratyikra szoktak sikerülni. De ez a sorozat vitt mindent! Ha akarnak a magyarok akkor képesek nézhető sorozatot készíteni. Csomó akció és furdolat van benne, s láthatjuk a valódi élet sötét oldalát. Meg most a Válótársak is tökre tetszik. Oké itt a Barátok közt, amit kis korom óta néztem, de már 1 éve rá se nézek, annyira nem mozgat meg bennem semmit. Akkor a Jóban rosszbant se szeretem. Régen még a Szomszédokat is néztem, mondjuk arra már alig emlékszem. A filmekből is talán az Üvegtigris, a Valami amerika, a Kontroll, az Argo, a Csak szex és más semmi, a Nejem, nőm, csajom és Coming Out amik szerintem jók lettek. Ha gondoljátok akkor nézzétek meg, hiszen csak 8 részes, de mindig történik benne valami. Ráadásul végre folytatódik a Black Sails 3. évada, meg is néztük az első részt. Huhuhuuu :D
Kivettem 2 nap szabadságot, bár akaratlanul. Hétfőn indultam a suliba és elkezdett fájni a bal oldalam. Gondoltam, hogy esetleg rosszul léptem, vagy a levegő, de elindulok. Mielőtt a buszhoz értünk volna, nagyon elkezdett fájni, így visszafordultunk. Végülis csak dolgozatot írtunk tegnap és valami új órát is beraktak, de nem érdekelt. Eddig mindig magam elé helyeztem mindent, most jobban érdekelt saját magam. Délután hazajöttem nagy nehezen. Ma pedig reggel fel keltem, hogy na most én bemegyek a suliba, de ismét el kezdett fájni, szóval inkább maradtam. Vettem be görcsoldót meg fájdalomcsillapítót, szóval már csak épphogy érzem, de remélem azért estére elmúlik. 
Ui.: Nézzétek meg ezt a videót! Nekem jobbá tette a napomat. :)

Sziasztok!
Semmi izgalmas nem történt múlthét óta, amit érdemes lett volna kiírni. Suli, edzés, sorozatnézés, alvás. Tiszta buli. Valamelyik nap gondoltam egyet és elkezdtem nosztalgiázni, és ezer éves számokat hallgattam. Már akkor is vegyes ízlésem volt, szóval igyekeztem a kedvenceimet kiválasztani. :D 

Sziasztok!
Amióta az eszemet tudom félek a sötétben. Valószínűleg amiatt, hogy édes jó anyám 12-13 éves koromban egyedül hagyott otthon, ő pedig elment szórakozni. Utólag belegondolva bármi történhetett volna velem. Olyan társaságba kerülök, elrabolnak, betörnek, akármi. Mondjuk elég érettnek tartom magam ilyen téren, szóval semmi gond nem volt. De ez a félelem azóta se múlt el. Főleg ebben a világban. Nem is bánom, hogy túlságosan éber vagyok. Már sokszor elgondolkoztam azon, hogy kellene vennem egy gázspray-t. Amiket hallani a tv-ben, olvasni az újságokban és az interneten. Le vagyok döbbenve. Gyerekek folyamatosan tűnnek el, ez megölte azt, megerőszakolták XY-t és még sorolhatnám. Undorító, hogy milyen világban élünk. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy mégis mikor korcsosultunk így el?! Nemrég megláttam egy facebook posztot, amiben egy srác másnak adja ki magát, így akarja felhívni a figyelmet arra, hogy a gyerekek figyeljenek oda jobban, mert bármikor elrabolhatják őket. Sajnos kurvára igaza van! Miután megnéztem a videót, rendesen elkezdtem aggódni a 2 unokahúgom és a húgom miatt. Egyedül járnak suliba, folyton a telefonon lógnak és az Isten se tudja, hogy kivel beszélgetnek. Egy rossz döntés. Egyetlen egy! Figyeljünk egymásra! Komolyan!

Nem szólok egy szót sem, mégis azt szeretném hogy megértsék az emberek hogy mit miért teszek, és miért pont úgy. Hogy miért viselkedem így,
és miért teszem azt amit.