csók leo2016.03.02. 20:39, klauu
Sziasztok!
Csak kívánnom kell, és máris kimarad a hétfő. Pedig készültem is a dolgozatokra. De hát hajnalba felébredtem, hogy mama elmegy, és megfordultam az ágyban, erre elkezdtem szédülni. Biztos csak hirtelen volt - gondoltam. Nem bírtam visszaaludni, ezért kiakartam menni a mosdóba. Hát nem jött össze. Konkrétan ahogy felültem fordott velem a világ. Ha felálltam, akkor még jobban. Szóval visszafeküdtem, de aludni nem nagyon bírtam. Kicsit telefonoztam, aztán sikerült elaludni. 8-kor felkeltem, mert 9-kor kellett volna indulnom a suliba. De nem lettem jobban. Szóval írtam 2 szép e-mailt a tanároknak, mamának szóltam, hogy mivan, és az egész napot az ágyban töltöttem. Délután már annyira untam magam, hogy odaültem a géphez, amit természetesen rögtön megbántam, ezért inkább gyorsan letöltöttem 2 filmet, aztán visszapusztultam az ágyba. Vessetek meg, de még nem láttam a Kedves John című filmet. Utólag belegondolva..hiba volt ilyen sokat várni. Annyira szép, és ahw. Mondjuk a végén nem ezt vártam. Most nem akarok spoilerezni, de de legalább újra jártak volna. Utána a Hangok című filmet néztem meg, amiben Ryan Reynold a főszereplő, aki "kicsit" bolond és elkezd gyilkolni, de közbe sajnálja. Vicces, undi és néha - nekem - unalmas volt, de összességében tetszett. Mamával megmértük a vércukromat, hátha az a baj, de nem. Gondolkoztunk, hogy mitől lehet, de nem jutottunk semmire. Később pedig azt mondta mama, hogy azt hallotta, hogy a szédülés az egyik mostani vírusnak az előjele. Dejó. :D Reménykedtem, hogy estére, legkésőbb kedd reggelre elmúljon, mert nem akartam orvoshoz menni. Végül elmúlt. Tegnap bementem 1 órára, bár fölösleges volt. Mondjuk annak örültem, hogy a tanár közölte, hogy kellene neki segíteni és cserébe kapunk tesipontokat, ami nem árt, mert egyenlőre semmi nincs meg a 42 pontból és április közepén le kell adni. Szóval pénteken megyek segíteni, pedig semmi kedvem. Ma meg csomót vártunk a tanárra, aztán megérkezett, beengedett minket, aztán elment, mondván, hogy 10 perc múlva jön, mert még másol papírokat. Kb fél óra múlva jött vissza, és amikor elkezdte a névsort olvasni, elsírta magát. Megfagyott a levegő. Szerintem nem csak az én agyamon futott át, hogy meg kellene kérdezni, hogy mi a baj, de hát nem illik, vagy nem tudom. Nem hiszem, hogy örült volna neki. Aztán kiment. Összenézett az osztály, de hát fogalmunk sincs, hisz ilyen még nem volt. Végülis bármi lehetett, családtag, barátja vagy a fene se tudja. Utána próbáltunk valamit tanulni, de abba a maradék háromnegyed órába nagyon nem vettünk semmit. Megtudtuk a vizsgák időpontját. Most, hogy már tudom mikor lesz, elkezdtem parázni. Pedig eddig annyira jó volt, nem izgultam, nem féltem, hogy elrontom, de most. Megfogok bukni, nem fog menni, nehéz feladatok lesznek, stb. Össze kell szednem magam! Elkezdtem már azon is rágódni, hogy utána mi lesz. Valószínűleg elmegyek valami irodába dolgozni, de hát ki vesz fel egy pályakezdőt, meg amúgy is, sokáig nem bírom a monotonitást, szóval valami pörgősebb hely kellene. Ötletem sincs. Nyilván ez még a jövő zenéje, de már szeretnék bele hallgatni.
Ja és, mielőtt elfelejteném - így utólag - én tudtam, hogy Leo nyerni fog vééégre egy Oscart. Már nagyon megérdemelte. Ez volt a hétfői napom fénypontja. :3
|