Sziasztok!
Ugyebár holnap lesz 1 hónapja, hogy kisírtam itt magam, hogy mekkora szar lesz nekem. És tényleg az volt. Már az első nap beigazolódott, hogy igazam volt Évával kapcsoltban. A vele élés semmit se változott az elmúlt 5 évben. Szörnyű. Ordibál, rendetlen és még sorolhatnám. A húgom meg ugyanez. Tudják jól, hogy mi nem vagyunk vitatkozósok - már csak azért is mert nem bírom, pont miatta -, rendet tartunk, nem pocsékolunk. Semmit nem vettek figyelembe. Természetesen a húgom alig akart a saját gépemhez engedni, ha meg sikerült, akkor itt ült mellettem vagy pedig Éva nézte hátulról, hogy mit csinálok. A fene se akar így blogolni, vagy bármit is csinálni. Pedig annyiszor kiírtam volna magamból a mérget. Mostmár utólag kár rágódni rajta, elmúlt, de voltam olyan állapotba, hogy inkább kiugrog az ötödik emeletről, minthogy még 1 percet velük legyek.

A melókereséstől is herótom van. Lassan másfél hónapja keresek és semmi. Oké behívnak állásinterjúkra, kb naponta, de mindenhol dolgozz 12 órát minimálbérért, legyen 800 év tapasztalatod, de egyben pályakezdő is. Többször volt olyan, hogy megfelelt volna minden téren erre nem vettek fel. Akkor dugjátok fel. Pedig nem csak az irodai melót kerestem, hanem a vendéglátást is, azt hello semmi. Így maradjon az ember pozitív. Rendben, ráérek, mert még itthon támogatnak, de mi lenne akkor ha magamat kellene eltartani.

Visszatérve Évára, múlthéten ment el egy albérletszerűségbe, a húgom meg az apjánál van. Cserébe jöttek az unokahúgaim, akikkel máris barátságosabb a helyzet. Még a héten lesznek itt a lányok, aztán visszatér - remélem - minden a régi kerékvágásba.

Sziasztok!
1 hét alatt annyi szar történt velem. Kegyetlen. Múlt hétvégén megírtam az önéletrajzomat, feltöltöttem kb mindenhova, álláshirdetéseket bújtam órákon át. Olyan elvárások vannak. Pl legyél pályakezdő, de azért legyen 5 év tapasztalatod. WAT?! Héfőn ugyanúgy nézegetem az álláshirdetéseket, egyszer csak csörög a telefon. Mama hívott, hogy mizu stb. Nem szokott így felhívni, hisz mindennap találkozunk. Fura is volt. Aztán végül kinyögte. Nem szabad tudnom róla, de Éva hazajött Csehországból. Én naív, ja kicsit hamarabb vette kis az 1 hét szabit és hazajött, de nem. Végleg hazajött. Hát jó. Agyaltam rendesen. Június elején ment ki, majdnem eltelt az 1 hónap és máris feladta. Délután találkoztam Grétivel meg Lucával, a volt osztálytársaimmal - milyen fura ezt leírni, hisz még májusba osztálytársak voltunk. Kicsit beszélgettünk - talán 1 órát -, hogy ki hogy van, mi a terv. Hazafele jöttem már amikor Éva hívott. Eljátszottam a butát, hogy milyen a munka kint, hogy van stb, mintha tényleg nem tudnék semmiről. Nagyon terelte a szót, de végül elmondta. Lényegében azért jött haza, mert rájött, hogy itt van a 2 gyere - igen még mindig létezünk -, honvágya van, nincs kihez szólnia. Ami logikus, de ezt akkor is tudta, amikor kiment. Már pénteken itthon volt, és nekünk csak hétfőn szólt. A barátnőjénél volt addig. Persze este mikor jött haza mama, mondta, hogy találkoztak és meg lett beszélve, hogy a héten ideköltözik. Mármint azzal a kevés cuccával, ami maradt (mindent eladott, elajándékozott). MEG FOGOK BOLONDULNI. Ráadásul a húgomnál akkor vissza áll a rend és két hétig anyjánál, két hétig apjánál. Ami azt jelenti, hogy Tamara is itt fog lakni. ÉRVÁGÁS. Természetesen mindenki az én szobámban fog lakni, mert máshogy ne férünk el. Oké, segítünk, mert szar a helyzet, de úristen, nem is tudom hogy fogom kibírni. Már akkor is gondjaim szoktak lenni, amikor 1-1x itt alszanak, de így.. Halál. 

Kedden hívott egy emberke egy állás miatt. Nagyon örültem neki. Telefonos értékesítő, direkt rákérdeztem, hogy ugye nem eladás után kapnám a pénzt. Neem, nem dehogyis. Csütörtökre beszéltünk meg az időpontot, természetesen kiderült, hogy de igen eladás után. Hát akkor kössz szépen, nem. Szerdán találkoztam Nettivel, mentünk moziba. Megnéztük a Mielőtt megismertelek. Annyit sírtam, ahw. Szóval csütörtökön elmentem az állásinterjúra, utána jó szomorú lettem, hazafele elmentem egy csomó irodaházba, okmányirodába, bármibe kb, leadtam ahol lehetett az önéletrajzomat, de csomó helyen elküldtek, hogy nincs üresedés. Tegnap már vendéglátós helyekre is elmentem, mivel azt is tanultam, ott azért kedvesebbek voltak, mondták, hogy majd hívnak, másik helyen, hogy majd még jövőhéten beszéljünk. Mama is intézkedett, az egyik ismerősünk egy bankban dolgozik, elküldtem az önéletrajzomat neki, hátha. Oké, nem vártam nagy csodát, hogy 1 hét alatt találok melót, de ennyi visszautasítás után eléggé elkenődtem. Nem tudtok valami irodai melót Budapesten? xD Najó ez már szánalmas. Majd úgyis hoz valamit az élet. 

Ma fognak úgymond ideköltözni. Alig várom. SE. Már tegnap kicsit összepakoltam, hogy tudják ők is valahova rakni a ruháikat. Csak a tudat, hogy nem fogok tudni akkor zenét hallgatni, amikor akarok, nem fogok tudni sorozatot nézni nyugodtan, nem tudok majd blogolni, mert nézik, az meg nagyon zavar (meg nem akarom, hogy tudják van ilyenem). Az életem megszokott dolgai felborulnak. 

Sziasztok!
Élek még, bár elhiszem, hogy sokan azt hittétek, hogy már halott az oldal, de BUMM nem! Tényleg alig volt időm bármire, s ha volt is egy kis szabadidőm, akkor a Marzia-s oldalamat csináltam. 

Ez az elmúlt másfél hónap érdekesen alakult. Május végén már nagyon nem csináltam semmit, örültem, hogy levizsgáztam, találkoztam volt osztálytársakkal, barátokkal, szóval csak teltek a napok. Június elején hívott Éva (anyám), hogy összejött neki egy új meló... Csehországban. Hát jó. Tény, hogy jobban fizetne, meg minden, de nincs közel, és teljesen mást csinálna mint eddig. Segítettem a papírokat elintézni, mondván, hogy gyakorlok. Közben a húgom természetesen nálunk landolt, mert a jó édes apja nem ért rá, hogy magához vegye. Amit nem értek, mivel ígyis úgyis nála fog élni a húgom... Mindegy, nálunk volt június első hetében. Közben véletlenül kiderült, hogy megbukott történelemből. Szuper. Sikerült beszélni a tanárral, hogy adjon még egy esélyt. Kiadta, hogy mennyi anyagot kell megtanulni. Persze a húgom baszott leülni és tanulni, pedig csak 2 napja volt rá. Nekem kellett noszogatnom, basztatnom, hogy tanuljunk. Komolyan, jobban tudtam a rohadt anyagot mint ő. Meg szerintem nem olyan bonyolult a Római Birodalom anyaga... Mennyi vita volt úristen. De végül mindenhez hozzá tudott szólni. Megadták neki a 2-es év végi jegyet. Meg se köszönte a kis köcsög. Nem esett valami jól. Hiszen leszarhattam volna, bukjon meg, aztán szívjon egész nyáron... Kapja be. Ráadásul utána folyamatosan megbántott.. azt hittem, hogy lefejelem. A macskámba belerúgott csak úgy, aztán meg neki állt feljebb, kötekedett velem, és még sorolhatnám. Éva jól elbaszta ezt a gyereket. Csoda, hogy én nem lettem ilyen. Utálnám magam.

Június közepén mentem a haverokkal Balatonra, azon belül Révfülöpre. A legszarabb időt fogtuk ki. Pár nap volt amikor sütött a nap, de akkor se volt nagy forróság. Mondjuk engem nem érdekelt, belementem a leghidegebb vízbe is, hát nehogymár ne, amikor már itt vagyok. :D Voltak rosszabba napok, amikor legszívesebben hazaindultam volna, köszönhetően 1 embernek, aki tökéletesen eltudta rontani a kedvemet, akár egyetlen beszólással. De amúgy jó volt, szép helyen voltunk. Bezzeg amikor már itthon voltunk, akkor hétágra sütött az a rohadt nap. Most meg meghalok idő van, nem lehet konkrétan semmit csinálni itt a betonváros közepén úgy, hogy ne legyél rosszul. Még erkélyünk sincs, hogy kirakjak valami ratyi felfújhatós medencét és abba pacsáljak. xD Majd menni kell strandokra, de ha mennénk akkor tuti megint szar idő lenne. Makkos vagyok. 

Annyira szörnyű volt olyan hírekre hazajönni, hogy volt megint terrortámadás, lelőtték Christina Grimmie-t. Milyen világban élünk gyerekek? Azért is szomorú vagyok, hogy elhunyt Bud Spencer. Meghasadt a szívem. Ennyi szomorú hírt nem bírok.

A hét közepén elkezdett fájni a mellkasom. Jobbnál jobb dolgok jönnek elő. Nemtudom behatározni, hogy mi is lehet ott, de nem közepén fáj, hanem olyan mintha a mellem mögötti részen, úgymond a jobb oldalam közepén szúr mint állat. Csütörtökön és ma is fájt. Ha még fog, akkor kénytelen leszek elmenni orvoshoz, mert nem tetszik. Így is ma hívtak moziba a csajok, de nem merek elindulni ezzel. Tegnap végre találkoztam Anettal. Már ideje volt. Talán ha decemberben találkoztunk. Már hiányzott, jó volt dumálni. :) Úgy néz ki, hogy jövőhéten is találkozni fogunk. Valahogy elkezdtünk beszélni a hírességekről, aztán valahogy a Magic Mike-nál kötöttünk ki, és ugyebár abba benne van Sofia Vergara férje, Joe Manganiello. Mindkettőnknek van egy kedvenc jelenete a filmből, ami annyira ahw *.*

Sziasztok!
Vasárnap elég rosszul aludtam. Többszöri megszakítással, de vissza bírtam aludni. 11 körül keltem. Utána végig tanultam. Szétszedtem a tételeket. 9-et tudtam tutira, 6-ot jól tudtam, de pár részt át kellett bennünk nézni és 5-öt komolyabban megnézni. Így is volt. Este mikor már nem volt agyam, megnéztem az utolsó Éhezők viadala részt. Éjjel konkrétan alig aludtam. 2-3 órát max. Már hajnal 4-kor fent voltam. Háromnegyed 6-kor találkoztunk Grétával, mentünk suliba. Beértünk negyed8-ra, biztos ami biztos. Fél8-kor megkaptuk a termet, ahova lepakolhattunk. Gyűltek az emberek. Mindenki izgult, hogy mikor ki jön. Kiderült, hogy névsorba megyünk. Dejó. A legvégén vagyok. Oké, hátulról a harmadik. De örültem neki. SE. Érettséginél is az utolsó voltam, pedig ott nem névsorba ment. Vizsga előtt bejön ofő és mondja, hogy balról jobbra sorba vannak a tételek. Természetesen az első 15 ember járt a legjobban... megbeszélték, hogy ki melyik tételt akarja, így kitudták számolni, hogy melyik hányas tétel. Utána gondolom már össze-vissza rakták bele a tételeket, szóval a névsor vége szopott. Végülis nekem mindegy volt, mert csak 2 tételt nem szerettem volna, a többi meg ment. A legrosszabb az volt, hogy mindenki jött, hogy jaj ez mekkora megkönnyebbülés, hogy vége és sikerült. Én meg ott ülök és várom, hogy menjen az a kurva sor és végre én is lefeleljek. Végre elérkezett a várva várt idő. 9-es tételt húztam, ami konkrétan a legrövidebb tétel. Fél oldal az egész. Leírtam és 3 ember felelését végig hallgattam és unatkoztam. Ugyan azok a vizsgabiztosok voltak akik a gyakorlatin és az írásbelin. Ugyebár a gyakorlatin az első 2 vizsgatevékenységnél én voltam az első, aki készen volt, az utolsónál meg nekem fagyott le a program és ott volt az egyik vizsgabiztos, aki az első 2-nél megdicsért, az utolsónál meg ő vette fel a jegyzőkönyvet. Odaülök, hogy mondjam a tételt, erre megszólal ez a vizsgabiztos, hogy: "Azt hittem, hogy már sosem ér ide! :D" Hát itt vagyok. :D Aranyos volt! Elmondtam a tételt, konkrétan 2 perc vagy kevesebb idő alatt. Néznek rám a vizsgabiztosok, hogy mivan. Aztán látják, hogy ennyi volt a tétel, a kulcsszavakat megemlítettem. Megköszönték és ennyi. Várni kellett utána fél órát kb, szüneteltek, aztán megírták a bizonyítványokat. Utána megköszönték, hogy szépen felkészültünk és ügyesek voltunk, aztán mi is megköszöntük, kaptak virágot meg bort. Megnézhettük a bizonyítványokat, aztán vissza kellett adni, mert majd május 31-én lesz egy ünnepélyes átadás. 5-ös lett a végeredményem. Simi Klau. Hivatalosan is munkanélküli vagyok. 31-én meg a részeredményeket is láthatjuk. Utána elmentünk ofővel inni. Nem volt kedvem inni és nem is vittem pénzt, de hát miért hagynám emiatt ki. De meghívtak egy rövidre. Beszélgettünk, elvoltunk. Ofő kijelentette, hogy mostmár tegezzük. Nagyon nem állt a szánkra, de majd próbálkozunk.

Hazaérve hívtam mindekit, örültek, megdicsértek. Hulla voltam. Minden stressz és koncentráció, ami bennem volt és összetartott, eltűnt. Fáradt voltam és ratyi. Elbírtam volna egy cuki Baymax-es ölelést. Aludni nem bírtam de közben élni se volt erőm. 8 körül - gondoltam én - lefeküdtem aludni. Nem lett belőle semmi. 1,5-2 órát szenvedtem. Ha telefonoztam elálmosodtam, amint leraktam kipattant a szemem. Okééé. Végre elaludtam. Nyitva hagytam bukón az ablakot, mert ugye hétfőn szép időnk volt. Hajnal 1-kor arra kelek, hogy nagyon fúj a szél és a redőnyt baszogatja. Szenvedtem egy sort, hogy fel kellene kelnem és becsukni. De megtettem. Persze felébredtem. Jó, újabb szenvedés, hogy visszaaludjak. Erre hajnal 6-kor arra keltem, hogy megijedtem. Úristen mekkora vihar volt - gondolom látta mindenki. Azt hittem, hogy a jegek betörik az ablakot. Alapból félek a viharba, mármint csak a mennydörgéstől. Para volt. 1 óra múlva kicsit enyhül, sikerült visszaaludni. Mama fél9 körül hív, hogy fel ébredtem-e a viharra? Hát fel, de mondom most is. :D Jaj bocsánat... Már mindegy. :D Egyszer akarom magam kipihenni.. Van még nap. Itthon elvoltam. Még mindig nem hiszem el, de sikerült levizsgáznom. :)

Sziasztok!
Olyan szép időnk van, akárhova lehetne menni, de ááh minek, sokkal jobb tételeket tanulmányozni, mert hétfőn szóbeli. Tény, hogy elbasztam az egész hetet, és nem tanultam komolyabban semmit. Mondjuk azért, mert januárban és áprilisban ofő leszóbeliztetett minket ezekből a tételekből, szóval csomó megvan. 20-ból 14-et tutira tudok. 6-hoz pedig hozzá tudok szólni, csak félek, hogy nem elég, szóval komolyabban át kellene nézni. De Klau inkább alszik, tv-zik, gépezik, bámulja a falat, csak ne kelljen tanulni. Szokásos. Meg tanulás terén mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok, de akkor mindig megtanulok mindent. Nem parázok annyira, csak jönne meg a kedvem. Olvasgattam eddig, szóval nopara.

Szerdán találkoztam Anettal, elkísértem szakács kabátot venni. Utána dumáltunk. Csütörtökön Évával találkoztam, mert elkísért magánorvoshoz. Lényegtelen, hogy miért, de az SZTK már nem volt elég. Vagy elég lett volna, de augusztusig várnom kellett volna, és én addig megőrülök. Bementem, egy full fiatal orvos bámul rám. Annyira új volt a helyzet, meg minden, hogy összezavarodtam és azt mondtam neki, hogy szia xD Gyorsan bocsánatot kértem és tisztelettudóan köszöntem. Mondta, hogy semmi baj. Aztán most vérig sértettem vagy sem...nemtudom. Ciki helyzet volt. Aztán kínaiztunk egyet. Pénteken kezdtem el olvasgatni a tételeket, de basszus menni fog! A szóbeli nem az erősségem, de menni fog! Ofőnél is mindig jó tételeket húztam, most is jó lesz!

Gépezek, erre a youtube feldobta Joe Jonas (DNCE) új klipjét. Még annak idején nagy Jonas Brothers fan voltam, ami még mindig nem halt el, szóval alap, hogy a srácok munkáját követem. Főleg Nickét, de hát Joe is helloszia. A Toothbrush című számról beszélek. Korábban nem hallottam ezt a számot, de első hallásra nagyon tetszett. Gondoltam, második körben nézem hozzá a klipet is - először klip nélkül szeretem hallgatni a számot, hogy magam tudjam elképzelni a dolgokat, mert sokszor volt, hogy néztem a klipet és akkor kevésbé tetszett a szám. Gyerekek! Le a kalappal Joe és a bandája előtt! Végre nem egy nádszál vékony csajjal táncikálnak meg szerelmeskednek a videóklipben. A híres plus size model, Ashely Graham szerepel a klipben! Példáképem ez a nő! Annyira gyönyörű, és igen, ilyenek a valódi nők. Semmi bajom nincs a szuper vékony lányokkal, de akkor a többi lányt ne alázzák meg már folyamatosan, hogy miért nem olyanok mint a híres magazinokban a 40 kilós modellek. 40 kiló fölött is szépek az emberek! Ha Joenak ez a legújabb "fétise" akkor jelentkezem! :D