Sziasztok!
Bóca legutóbbi bejegyzése - Lány vs Fiú - elgondolkoztatott. Hisz mondhatni egy cipőben járok vele. Én is fiús lány vagyok, de közbe vágyom az igazi csajos dolgokra. Mondjuk nálam elég érdekes a szitu. Van Zoli, a párom, egyben a legjobb barátom. Ez végülis, olyan alap dolog, hiszen meg van a bizalom kettőnk között. Akkor vannak Zoli barátai, akik az én barátaim is - Anti, Attila, Márk. Velük nagyon jól elvagyok, csak ritkán. Magyarul akkor, amikor összefutunk, random házibuli, esetleg lanozás. Ilyen téren jó, mert ott tudjuk folytatni, ahol abba hagytuk, nem változik meg semmi, de van, amikor hónapokig nem beszélünk. Ezek a gyökik csak steamen meg ts-en vannak fent. Steamen még tudunk beszélni, de általában elmennek játszani, ts-re meg nem tudok felmenni, mert lusta vagyok mikrofonos fülest venni. Akkor van Netti, akivel lassan már 9 éve ismerjük egymást és a legjobb barátnőm. Ő tud rólam a legtöbbet, de iszonyat ritkán beszélünk már legalább 4 éve. Évente ha tudunk összefutunk 1-2x, facebookon váltunk pár szót, talán 2-3 havonta, ennyi. Annyira hiányzik. Van még Anett, akivel egy középsuliba jártam, szóval már lassan 6 éve ismerjük egymást. A vicc, hogy nálam csak sima barátság volt, ő már bff-nek hívott engem. Végül tényleg jóba lettünk, de már az utóbbi 3 év az számomra szenvedés. Konkrétan a lelki szemetesládája vagyok. Utálom, hogy csak akkor találnak meg az emberek, amikor kell valami. És velem mi van? Akármikor beszélünk, találkozunk mindig csak róla van szó. Lehet ez 10 perc, vagy egy egész nap, de egyszer se kérdezi meg, hogy mi van velem. Bocsánat, egyszer-egyszer megkérdezi, mondom, hogy semmi, és ismét belekezd. Egyszer megjegyeztem neki, hogy nem körülötte forog a világ, akkor kicsit jobban odafigyelt, de már elfelejtette. Igen, tudom, takarékra kellene vennem a csajt, de olyan sztorikat tud mesélni, hogy sírok rajta, miután elment. :D És nem akarom kihagyni Krisztit, aki szerintem az őszinte - mondhatni - legjobb barátnőm. Majdnem mindent tud rólam és fordítva, megért, sokat beszélünk, dee (mindig azok a de-k) amióta vége a középsulinak, alig találkozunk. Pedig a sulija közel van a lakásomhoz. Jó néha 3-4 havonta összehozunk egy pár órás találkozót.. de akkor is hiányzik valami - nem kimondottan Krisztinél. Olyan jó lenne, ha beülhetnénk random egy cukrászdába, vagy csak járkálni együtt valahova, átmenni csak úgy egymáshoz, beszélgetni hajnalig.. Ezek kimaradtak. Sok faszom költözés. Oké, hogy rengeteg ismerősöm van, de csak páran vannak hozzám közel és egyedül csak Zoli az, aki igazán tud rólam mindent. De vele nem tudok csajos lenni. Szóval maradok a sorozatnézésnél, otthonlétnél, cicázásnál. Kapja be mindenki.

"A hozzámvágott téglákból építem a falat magam körül…"