Sziasztok!
Teljesen ész érvekkel tudom alátámasztani a kihagyott másfél hónapot. December közepén elég sokat voltam a suliba, rengeteg beadandó és dolgozat. Hónap végén voltam Évával, Mónival és Tamival Miskolcon 3 napra. Egész jó volt, csak Tamara hisztijei nem kellettek volna. Karácsony az karácsony. Sok kaja, ajándékozás, beszélgetés, vita, tv nézés. Két ünnep között elkísértem unokahúgomat telefont venni, hisz karácsonyra pénzt kért, hogy megvehesse. Utána húgom is kitalálta, hogy jövő - vagyis mostani - karácsonyra pénzt kér, és milyen menő telefont fog venni. 200 forintot is elkölti a legapróbb hülyeségre. Egész szünetbe tanultam a tételeimet. Végülis mindenkinek van arra ideje, hogy 2 hét alatt - úgy hogy közbe karácsony és szilveszter is van - hogy megtanuljon 20 tételt, csináljon meg 5 beadandót meg csomó gyorsírás leckét. Lényegtelen, megcsináltam. Szilvesztert a barátaimmal töltöttem, semmi izgalmasat nem csináltunk. Vagyis úgy gondoltam, hogy a barátaim, de erre majd később kitérek. Éjfélkor semmit se fogadtam, eddig mindig volt valami, de most kurvára leszartam. Suli első hetében feleltünk le a tételekból. Pont makkos voltam, mert mielőtt bementem egyetlen tételt néztem át és pont azt húztam. Azóta elég ritkán mentem be a suliba, hisz félév zárás van, meg más miatt is: az utóbbi 2 hétben elég gyakran jöttek rám rosszullétek. Fejfájás, gyomorgörcs, random testrészeim megfájdultak. Éreztem én, hogy valami gond van, de hát nem izgattam magam, az időjárásra fogtam. Aztán múlthéten egyik pillanatról a másikra 40 fokos láz bummmmm. WTF. Jólvan, még jó, hogy nem kell suliba menni, csak 1-2x. A létező összes rosszullét rám jött. Enni inni alig bírtam. Mama nem tudta mit csináljon velem. Nemtudom már, hogy másod vagy harmadnap, de bevitt a kórházba. Közölték velem, hogy még jó, hogy bejöttem, mert ha pár napot még otthon maradok, akkor valószínűleg végem lett volna. Ez a mondatt annyira ismerősen csengett.. Aztán a doki megmondta: visszatért a 2009-es betegségem. Amikor szintén ugyan ezek voltak a bajaim, annyi különbséggel, hogy akkor 42 fokos lázam volt. Csókbetegség, ami nyál útján terjed, és  két véglet van: aki egyszer megfertőződik egyszer átesik rajta és soha többé semmi baja, vagy akármikor visszaeshet. Van egy tippem, hogy mi/ki miatt lettem megint beteg, de nem írhatom le. Nem okolok senkit semmiért, de majdnem meghaltam. Megint. Röpke 5 napot töltöttem a kórházba és leszart mindenki. A legjobb barátnőm is csak azért jött be, mert mama szólt neki. Kurvára nem akartam, hogy tudja ezt bárki is. Gondoltam, hátha felhívnak, hogy mi a fasz van, hogy így eltűntem, de semmi. Kibaszottul semmi. Nem érdekelt, hogy facebookon írnak páran. Ha tényleg aggódsz, akkor hívj fel. Akkor eldöntöttem, hogy mindenkivel megszakítom a kapcsolatot. Milyen barátok ezek. Jó jöhetnek azzal, hogy miért nem szóltál? Anyádért. Nem veszed észre, hogy x napja nem beszéltünk? Nem érdekel, hogy mégis miért írok olyan ritkán vissza? Akkor csáá. Talán egyszer újra fogok ezekkel az emberekkel beszélni, de az nem mostanában lesz. Hiába fognak írni, nem fogok reagálni.
Hétvégén jöhettem haza. Legjobban Lujzi cicám hiányzott. Suliba nem nagyon mehetnék, de csütörtökön befogok menni, jövőhéten pedig már rendesen lesz suli. Hát emiatt a kis apróság miatt nem voltam. :)