Sziasztok!
Hűha nem is tudom, hogy hol kezdjem. Annyiszor beléptem az oldalra, hogy na most írok egy kicsit, de mindig minden közbejött. 
November végére, az utolsó másfél hétre rendesen lebetegedtem. Konkrétan reggel készülődtem a suliba, erre rosszul lettem. Természetesen aznap írtunk meg egy nagy dolgozatot, én meg tökre kivoltam, hogy pont most kell hiányoznom. Gondoltam, hogy ha estére jobban leszek, akkor másnap bemegyek és basztatom a tanárt, hogy megírhassam. Mama nem engedett, mondjuk teljesen jogosan. Csak a hülye lelkiismeret. Egy hétig nem mentem suliba. De, hogy véletlenül se érezzem jobban magam, hétvégén elkezdett rohadtul fájni a hátam. Nem csak egy ponton, hanem konkrétan az egész felső rész. Úgy mentem mint az öregek. Kegyetlen rossz volt. 
Suliba dogák dogák hátán. Minden héten írtunk valamiből. Valahol büszke vagyok magamra, mert csomóra nem is tanultam, és 4-5 jegyek lettek. Nem tudom, hogy hogyan csináltam. :D Mondjuk egy pótlásra be kellett mennem (a betegség miatt nem lett elég jegyem), de 4-es lett szóval bótottá. :D 
Zolival semmi... azóta ritkán találkozunk, inkább csak beszélünk, de semleges dolgokról. Egyre rosszabbul érzem magam. Most hétvégén voltunk Esztergomba, a kisebb unokahúgom születésnapján, Eperke. Igen Eperke. :D (Amúgy ez csak a második neve. A rendes keresztneve Brigitta.) Aranyosak voltak, jó volt látni őket. Zsófinak segítettem rendet rakni az asztalán. Legalább ő érzett annyit, hogy rendet kéne már rakni, nem úgy mint az Eper. :) 
Ja meg voltam november 20-án szalagavatón, a volt osztályomén. Ugyebár délelőtt Anettnak megcsináltam a haját. Ez is nagyon meglepett, hogy engem kért meg, és nem egy fodrászhoz ment el, de nagyon jól esett. :D (kép) Utána kivittek Anették Csepelre, és kértem Zolit, hogy jöjjön már ki értem, hiszen úgy is ráér. Nem, ő eszik. Hát jó, kibuszoztam. Nemsokra rá elindultunk, mert a szülei vállalták, hogy kivisznek minket Miklósra. De nem fordultunk el ott, ahol kellett volna. Meglepődve kérdeztem, hogy hova megyünk. Hát Márkért. Jaaaaaa, okkk. Elmondom, hogy értsétek: Érdről indultunk, át az autópályán Csepel felé, majd onnan fordultunk volna le Miklós felé. Neem fordultunk le, hanem mentünk tovább Csepel szívébe. Márk Persterzsébeten lakik..  (Csepel mögött) Érte elmegyünk.. de értem Csepelre nem tudott kijönni. Kicsit rosszul esett. Magamba duzzogtam, erre lerobbant a kocsi. Boszorkány vagyok. :D Végül Márk jött elénk a kocsijával, és épp beestünk kezdésre. Kicsit ideges lettem, mert legalább 10 perccel korábban mindig ott szeretek lenni, ráadásul tömve voltak az ülőhelyek, de nagy nehezen találtam. 2 és fél órás volt a szalagtűzés. Azt hittem felkötöm magam. Természetesen kik voltak az utolsók? Akikhez mi mentünk. Akármikor hozzá szóltam Zolihoz, sose figyelt rám. Pl mondtam, hogy de jó annak a csajnak a ruhája, de a Márk is mondott valami ezzel egyidőben, akkor sose felém fordult oda. Lehet csak túlreagálom, de egyszer-egyszer tehetett volna előre. Többször kimentek cigizni, mert drága Márkunk cigizik. Nem mentem, mivel hideg volt, meg nem lesz utána helyünk. Végre a volt osztályunkból mindenki megkapta a szalagot. Márk és Zoli ismét elindultak "cigizni". Egyszer csak látom, hogy egy lyukból integet nekem Zoli. Wat? Hívtam egy csomószor és nem vette fel. Tiszta ideg lettem, hogy itt vagyok a volt osztályom szalagavatóján, várom, hogy végre találkozhassak velük, beszélgethessek velük, és Zoli nélkülem ment oda. Jó végülis menjen, engem főleg az zavart, hogy cigizni indultak el, és ott kötöttek ki. Legalább vette volna fel a telefont. Vagy hívott volna fel, hogy bazd gyere, megyünk az osztályhoz. Vagy ha rohadt normális lett volna, akkor visszajött volna értem, hogy megyünk oda. Nem, helyette intett egyet azt leszart. Nem tudtam, hogy hogy kell oda bejutni, de elindultam, végül sikerült, azt higgadtan elküldtem a kurva anyjába, hogy ennyit nem tudott volna megtenni, hogy felemeli a telefont és lehív. Erre hát de ő beszélgetett a többiekkel. De istenem, én is beszélgetni akartam. Persze közbe elmentek ötözni, hisz keringő meg minden kutyakuki volt utána. Utána meg mindig letámadják az embereket a szülők, szóval lemaradtam. Mindegy, Anett kiállt mellettem, hogy annyit tényleg illett volna, hogy visszajön értem, vagy a minimum, hogy felhív. Lehet, hogy csak én vagyok a gyökér, de nekem ezek nagyon rosszul tudnak esni. Nem is akartam utána elmenni a többiekkel koktélozni, de végül rá tudtak beszélni. Amíg a bárban voltunk, nagyon jól éreztem magam, aztán kitalálták páran, hogy éhesek, de közbe leléptek szó nélkül, szóval egyedül maradtam Zoliékkal, konkrétan 4 full részeg csávóval. Egy élmény volt őket hazavinni. SE. Végig rókázták az utat.. Lehet le kellett volna lépnem, és otthagyni őket, de akkor meg én lettem volna a szar. Megfogadtam, hogy soha többet.