Sziasztok!
Elnézést kérek, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem és még így is jöttetek és néztétek az oldalt. Ezer csók! Rengeteg minden történt velem, ezért sokszor vagy nem volt időm jönni, vagy inkább ledőltem, mert hulla voltam.
Szeptember második hetében lett 6 éves az oldal, és azon a hétvégén elutaztam pár napra Horvátországba. Nagyon jól kezdődött az egész. Hajnalok hajnalán felkeltünk, hogy időben kint legyünk, úgy is volt. Éva - anyám - felhívta Mónit, hogy merre van, erre közli, hogy most kelt fel. Csak röpke fél óra volt az indulásig. A Lurdy Háztól nem messze voltunk, ő pedig Szigetcsépen. Csak 1 óra az út... Agyaltunk, hogy itthagyjuk vagy megvárjuk. De a Móninál volt egy csomó cuccunk, a másik meg, hogy ki lett fizetve az ő része is, amit már nem adnak vissza. A szervező rendes volt, így 1 óra csúszással megvártuk és eltudtunk indulni. A busz egész kényelmes volt, de azért ilyen hosszú út után rohadt kényelmetlen tud lenni. Délután 6 körül megérkeztünk Rabacba. Majdnem 1 órát vártunk arra, hogy megkapjuk a kulcsunkat és lepakolhassunk. Ezek után lementünk a tengerhez és megmártóztunk. Rohadt hideg volt, de egy élmény volt. :D Este egy kicsit sétáltunk, de inkább lefeküdtünk, mivel este nem látsz valami sokat, meg hát elég fáradtak is voltunk. Másnap felmentünk Labinba. Hát a busz, ami felvitt minket oda... undorító volt. Ha nem volt 50 fok benne, akkor semennyi... levolt szakadva a plafon, az ülések olyanok voltak, mintha valaki rácsinált volna. És ezzel utaznak az emberek nap mint nap. Ehhez képest a BKV luxus. Körbejártuk a dolgokat, de hát 2 óra alatt végzetünk. Hazamentünk, aztán elmentünk sétálni. Kedden körbementünk a sétányon, vonatoztunk, vásároltunk, medencéztünk és bementünk a tengerbe. Gyönyörű ez a hely. Mondjuk lehetne nagyobb. :) Szerdán kivolt a faszom mindennel. Már bocsánat a kifejezésért. Reggel 9-re odarendeltek minket a buszhoz - mellette add le a kulcsokat, hozd a cuccod, reggelizzél, stb -, mert mentünk a Plitvicei-tavakhoz, amit iszonyatosan vártam. Hiszen néztem róla képeket, utána olvastam, és valami eszméletlen az a hely. A folyók felett sétálsz, a vízesés alatt mehetsz el.. isteni. Úgy volt, hogy 11-re ott vagyunk. Helyette 2-re értünk oda. Jónapot. Hülye buszsofőr. Oké, mire megvették a jegyeket, elment mindenki wc-ni... majdnem 3 óra. Felmentünk az elektromos busszal a legmagasabb pontra, mondván, hogy majd onnan lefele sétálunk aztán közbe látunk mindent. Tökre örültem, erre közlik, amikor fent vagyunk, hogy akkor most visszamegyünk, mert ha ezt az utat megtesszük, akkor nem tudunk 5-kor elindulni. Én már itt pattogtam, hogy miaz, hogy nem. De leszarták. Jó visszamentünk, felszálltunk a hajóra, ami valami másik ponthoz vitt minket. De előtte még a francia nyuggereket majdnem szarrá vertem. Állunk a stégen a csoportunkkal és random betolakodtak közénk. Ott volt mellettem a húgom meg a Móni. Fogom a húgomat, hogy azért ne veszítsük már el egymást. Erre elkezdtek minket lökdösni, hogy menjünk már, meg hogy ők felférjenek a hajóra. Nem baj, hogy mi voltunk itt először, meg a csapatunkból már majdnem mindenki fent van, ugyanmár... engedjenek minket is fel. Bunkók voltak. Ráléptek a húgomra, belé könyököltek, én meg közbe ugattam nekik, hogy itt a gyerek, legyenek már ésszel. Azért is csinálták. Szépen magyarosan elküldtem őket a kurva anyjukba. Móni meg németül ugatott nekik, hogy a gyereket ne tapossák már össze. Idióta nyuggerek. Nem voltam ideges. Kiértünk erre a nemtudom milyen pontra. Volt fél 5. Mondta a csoportvezető, hogy xy táblákat kövessük és akkor 5-re felérünk a buszhoz és indulunk. Közölte azt is, hogy most páran elmennek enni meg wczni, de aki úgy gondolja vagy tudja magáról, hogy lassú, az induljon el, hogy időben eltudjon indulni a busz. Páran, köztük mi is elindultunk, hogy ne legyen gond, hogy ha kicsit lemaradunk a 800 kép készítése közben. Szart se láttunk. Se vízesés, se folyó. Semmi. Furcsáltam is, hogy mégis mi a szarért fizettünk ennyit. Negyed6-ra fent voltunk a busznál azokkal, akikkel előlre mentünk. Leültünk, hogy majd úgyis látjuk, hogy ha jönnek. Negyed8-kor megjelentek a többiek, hogy jaj ők micsoda vízeséseket láttak, meg stb. Elpattant az agyam, majdnem leütöttem ezt a csoportvezetőt, hogy mégis mi a fasz. De helyette megtette más a csoportból. :D Kiderült, hogy amíg "ettek" mondták a csoportvezetőnek, hogy hát menjenek már más felé, mert nem ezért fizettek ki ennyi pénzt, meg majd akkor később érünk haza, de nem baj. Oké. De basszus eszükbe nem jutott volna egyiknek sem, hogy valakit küldjünk már azok után, akik előre mentek. Rohadjanak el. Fú nagyon mérges voltam. Hazafele a buszon rosszul is lettem. Nemtudom, hogy most az idegesség miatt vagy micsoda miatt lehetett, de szörnyű volt. Hajnalba értünk haza.
Úgy volt, hogy haverokkal megyünk 19-én Tankcsapda koncertre, de mindegyik lemondta az utolsó pillanatban. :/ Egyedül meg nem akartam menni. Utána volt Zoli szülinapja. Jöttek a rokonai. Megint megkaptam, hogy miért nem szülök már gyereket, mert unokázni akarnak. Én meg élni. Szülj magadnak. Kész. Ez az 1 heti lemaradást elég sokáig hoztam be. Igazából volt egy hosszabb anyag, meg sok lecke gyorsírásból - inkább csak ez tartott sokáig. De végül sikerült, megértettem mindent, aztán boldogság. 1 dolgozatról lemaradtam, de nem is bántam. Helyette a héten írhattam/írhatok 2 dolgozatot is. Múlt hét hétvégén Zolival összevesztünk elég durván, de utána megtudtuk beszélni. Szombaton átmentem a haverokhoz, elkezdtük nézni a Star Wars trilógiát, de a második résznél el kellett jönnöm. Vasárnap Zolival rendet raktunk a másik házban, utána filmeztünk. Csak ajánlani tudom a Törtetők című filmet. 
Hétfőn kimentem Szilasra. Annyira örülök, mert már nem kell sok a Tiens csapatomhoz. :D Rendeltem a Tienstől egy fogkrémet, mert néha vérzett az ínyem, ami nem volt szimpatikus. Lehet a régi ratyi tv reklámoktól, meg hát amúgy is. Ne vérezzen. :D Már 2 napja használom és semmi. Mondjuk 2 nap alatt ne várjon az ember csodát, de folyamatosan figyelem. :) Zoli mamája is rendelt pár dolgot, köztük kávét, emésztést segítő kapszulát meg a hűhullámokra való kapszulát. Hétvégén adom oda neki, remélem tetszeni fog neki, mivel 100%, hogy beválik. 
Theo édesem már iszonyat nagy! 3 hétig nem láttam és áh nagyon megnőtt. De édes, emlékezett rám. Instagramon van fent róla kép. Amúgy meg már a csípőmig ér (174 centi vagyok).
Netti a hónapban megkeresett, hogy lehet, hogy összetudnánk költözni egy albérletbe, de még mindig a levegőben van a téma. Egyszer csak kiderül, hogy mégis mi lesz.  Szombaton megyek Tankcsapda dedikálásra. Már nagyon várom. :D Ha rátudom venni Zolit, akkor vasárnap meg elmegyünk a Macska Kiállításra. :D