Sziasztok!
A vizsga nehezén már túl vagyok. Az első 10-én volt, gyakorlati vizsga. Annyira izgultam, hogy 2 napja nem aludtam rendesen. Elérkezett a nagy nap. Hajnal 5-kor már fent voltam, pedig lehetett volna még aludni. Nem baj, átnéztem még pár dolgot. Fél8-ra be kellett érni, bent is voltam negyedre. Háromnegyed 8-kor közli az ofő, hogy késni fog pár ember, szóval lehet, hogy emiatt várnunk kell, de lehet, hogy elkezdjük. Nem tudtam mi lenne a jobb, hogy elkezdjük, és akkor a késők szívnak, vagy pedig megvárjuk őket, és addig is idegeskedünk. De a vizsgabiztosok döntöttek, nem vártuk meg őket. Az első vizsga 120 perces volt. Jól ment. A második 150 perces, az is jól ment. Fél1-kor elkezdtük az utolsót, ami 30 perces volt, az excel - amitől legjobban féltem -, egész normális feladatok voltak, attól eltekintve, hogy hibás volt a feladatsor, és 24 feladatot kellett megcsinálni 30 perc alatt... Idióta. Nembaj, csinálom, már a 18 feladatnál járok, amikor befagyott a program. Hál istennek előtte mentettem, de hát kétségbeestem. Jött a rendszergazda, próbálkoztunk mindennel, de ugyan úgy lefagyott. Már átrakta másik gépre, de ott is. 30 percen keresztül próbálkozott megcsinálni, én már a sírógörcs közepén jártam, majdnem elszakadt a cérna, a többiek már rég hazamentek, én meg még mindig ott szenvedek. Kivel mással történt volna meg ez? Persze, hogy velem... Biztos azért, mert kurvára rástresszeltem, de akkor is, ne már... A legviccesebb az volt, hogy a rendszergazda azt mondta, hogy ő még ilyet nem látott. De jó nekem. Rendesek voltak a vizsgabiztosok, látták, hogy szenvedünk vele, és hogy semmit se csinál, el kellett mondanom szóba, hogy kb mit csinálnék, aztán mondták, hogy nem ezen a pár ponton fog múlni a jobb jegy. Aztán kitudja mi lesz ebből. Ajánlom, hogy meg legyen a kettes. Azon agyaltam, hogy ha 18 feladat hibátlan, akkor az kb 4-es, de ha még hibák is vannak benne, akkor is 3-asnak kell lennie. Még a 2-es is jó, csak ne emiatt vesszen el a 2 évem. Mert akkor megverem Ákoska köcsögöt - excel tanárt. Egész délután görcsbe voltam, aztán kidőltem mint egy zsák.

Szerdán orvoshoz mentem kora reggel. Semmi kedvem nem volt, de később nem értem volna rá. Délután találkoztam Évával meg Tamarával. Tamara előadta legújabb színdarabját, amiben mindenki bántja őt, szóban és fizikailag is. Mert amúgy közben eltört a keze, igazából csak megrepedt, de előadja a hattyú halálát. Az apjánál piszkálják, nem szeretik blabla. Éva kitalálta, hogy akkor majd a Stadionoknál találkoznak a Tamara apjával, meg az egyik nagyobb gyerekkel, hogy ezt megbeszéljék. Hát minden amit mondott a Tamara egy nagy kamu volt. Csalódások hada. Nem mentem oda, nem akartam belekeveredni, nekik kell megoldani, csak utólag hallgattam Évát, hogy csalódott a Tamiban. Az élet mindent visszaad. Velem bunkó volt egész tinikoromig az Éva, Tamarának pedig kinyalta a seggét, még az utolsó pénzét is ráköltötte. Sőt, jobban is szerette a Tamit, mint engem. Nem csak úgy mondom, komolyan ezt így kijelentette. Mert ugye engem nem akart megszülni, csak a mama nem hagyta, hogy elvetessen. Tessék itt az eredménye. Sok baj lesz még Tamarával. És még miket nem tud az Éva, amit én tudok... Utána elmentünk kajálni, meg találkoztunk Mónival.

Csütörtökön tanultam, gyakoroltam. Pénteken 10-kor kezdődött az írásbeli vizsga. 90 perces volt. Aztán pár osztálytárssal elmentünk inni. Mindenki sör, meg tömény alkohol, én meg ittam egy almás cidert :D Nem volt kedvem most nagyon inni, meg hát dél volt. Nagyba beszélgetünk, erre hív Anett, hogy hol vagyok. Mondtam neki, hogy már mondtam, hogy osztálytársakkal elmegyünk inni. Jó, de hol, mert ő akkor odajön. Hát de hát minek xd Végül odajött. Aztán kitalálta, hogy menjünk kínaizni. Aztán átjött hozzám, de minek. Neki is aznap volt az írásbelije, azt mesélte csak el, de semmi komolyabbról nem beszéltünk. Meg kitalálta, hogy begöndöríti a hajam. Áh, gondoltam én, 1 óra alatt meglesz. A fenét, 2 óra volt. Leégette 8x a fülem és a homlokom. Csoda, hogy nem maradt nyoma. Este megyek Zolihoz, kaptam a lebaszást, hogy miért nem hívtam föl egész nap, és miért ilyen későn megyek. Hát mert nem volt időm, gyorsan történtek a dolgok aznap. Ott voltak már a fiúk, meg Márk hozta az új nőjét. Tökre hasonlít az egyik közös volt osztálytársunkra - ennyi erővel azzal is összejöhetett volna. :D Beszélgettünk, filmeztünk, aztán alvás volt. Kurva szarul aludtam. Kaptam utószülinapra Zoli apujától az új Tankcsapda DVD-t, a Három rohadék rockcsempész-t. Megnéztük, aztán alvás volt. Vasárnap elmentünk moziba, a Polgárháborút néztük meg. Legszívesebben 4DX-ben néztem volna meg, de végül maradt a sima. Voltak benne unalmas részek, de amúgy kurva nagy film! Délután végre megnézhettem a Visszatérőt. Mert moziba nem lehetett elmenni. Nekem tetszett, iszonyat nagyot alakított Leo. Zolinak nem tetszett.

Hétfőn 11-kor találkoztam mamával, Zsófival és Eperrel a bazilikánál, mentünk a CatCaféba. Zsófinak a névnapja alkalmából, meg elő gyereknapot tartott mama. Iszonyat cukik voltak a cicák. Délután Zsófival Éhezők viadalát néztünk, Eper közben simsezet. Este kikísértem őket a volánhoz. Tegnap be kellett menni a suliba, mondván, hogy megtudjuk az eddigi eredményeinket, és hogy mennyit kellene teljesíteni a szóbelin. Hát ebből nem lett semmi. A gyakorlati vizsgákat meg se nézhetjük, egyedül a pénteki írásbelinek az eredményét tudhattuk meg. Meg, hogy mikor lesz bizonyítványosztás. Semmi értelme nem volt bemenni. Délután aludtam, aztán gépeztem. Nem volt kedvem még elkezdeni a tételek tanulását. De ma már el kell kezdeni. Hétfőn lesz a szóbeli, addig simán meglesz 20 tétel. Utána meg aggódhatok, hogy nem találok normális munkát. 

Sziasztok!
Hűha. Történtek dolgok ebben a bő egy hónapban. Először is, április végén betöltöttem a 21. életévemet. Jeee! Volt hétvégén buli a haverokkal. 11-en voltunk. Életemben először berúgtam. Kb a fél éjszaka nincs meg. Eddig csak csiccsentések voltak, meg nevetgélések, de ez fuh. Büszke vagyok magamra, mert semmilyen módon nem jött ki ami bennem volt. Vicces volt, amikor reggel mesélték, hogy állandóan azt kiabáltam, hogy "szülinaaaaap" meg "igyál már veleeeem". Meg elvileg az egyik barátnőm felvette a pizsamanadrágomat és akármikor megláttam elmondtam neki, hogy az az én nadrágom. Hátjólvan Klau. :D Jól éreztem magam végre.
Suliba végig próba vizsgákat csináltunk. Jegyzőkönyv, körlevél, hivatalos levél, külső-belső levelezés, gyorsírás, gépelés, stb tök jól megy, egyedül az excel függvényekkel vagyok rosszban. Egyszerűen nem értem, hogy mi alapján derül ki, hogy melyik függvényt kell alkalmazni, és azt hogyan kell használni. Szóval teljes erőmmel rajta vagyok, hogy jövőhét keddre megtanuljam, legalább egy 3-asra. Mondjuk a többi részfeladat megy belőle, azzal tuti megvan a 3-as, de félek, hogy a függvények nem mennének és akkor az lehúzza az egészet. A matek sajnos nem az erősségem. Sikeresen lezártak mindenből. Sokan sajnos megbuktak. Majdnem a fél csoport. Durva azért.
Múlthét pénteken voltam a volt osztályom szakmunkás ballagásán. Délutántól a mai napig beteg vagyok. Valami hülye vírus. Ebből is ki kellene gyógyulnom jövőhétig. Szombaton Krisztivel elmentünk a "Mennyit érsz?" kiállításra. Emberrablásról, emberkereskedelemről, szexrabszolgaságról szólt. Nagyon megdöbbentő volt. "Te is lehetsz. Te is tehetsz." Vasárnap anyáknapját tartottunk, itt volt az egész család. Éva és a húgom veszekedésén kívül tök normálisan viselkedtünk egymással. 
Valamelyik nap megnéztem a Dzsungel könyv megfilmesítését, mert hát Disney mesés gyerek vagyok.. és Lujzi életem végig nézte velem. Pedig soha nem nézi a tévét. Annyira cuki volt!
Ez egy gyors beszámoló volt, hogy lássátok, még élek - valamennyire. Remélem meggyógyulok, és menni fog az a kurva excel. :)

Sziasztok!
Fogalmam sincs, hogy hol kellene folytatnom a mesélést. Hiába olvastam vissza az előző bejegyzéseket, mintha kiestek volna a napok. Beteg voltam/vagyok. Mondjuk már csak köhögök, a többi mondhatni elmúlt. Vissza se jöjjenek! Itthon ugyanúgy minden szar. Semmi nem akar megjavulni. Semmi. Pedig már jót tenne a lelkemnek a békesség. A héten próbáltam javítani a helyzeten, de hát félig sikerült. Elkezdtünk mamával beszélni, de még fagyos a dolog. Nem is akarok róla beszélni. Iskola egyre stresszesebb. Az április kegyetlen lesz. Kétnaponta próba vizsgát fogunk tartani, ami csak jó, de sok energiát elvesz. Mennem kell 3 versenyre, ami miatt nagyon sokat kell gyakorolnom. Elkezdtem a 20 tételt tanulni. De közbe más hülyeségeket is számon kérnek, ami benne sincs a vizsgában.. Felesleges. Külön be kell járni segíteni, hogy meglegyenek a pontok, különben bukta lesz. 

Március 22-én csináltattam 2 tetoválást. Már régóta szerettem volna őket, szóval egy kis boldogság kijárt. A tavaszi szünet nagyon jól jött. Kicsit megpihentem. Voltam Zolival Medveparkban meg Leányfalun. Bográcsoztunk is, meg Theoval voltunk sétálni. Persze közbe ment itthon a szarkavarás. Nehogy jó legyen minden. Logikus. Komolyan, azért várom, hogy levizsgázzak, hogy el menjek dolgozni és elhúzzak innen a fenébe. Nem kell ez nekem.

Szomorú, de úgy veszem észre, hogy mostanában csak panaszkodni járok fel az oldalra. Úgy szeretném, hogy valami boldogat és pozitív dolgot tudjak megosztani Veletek! Sajnálom.

"Mindig viccelődöm, miközben belül nagyon fáj. De muszáj mosolyognom, pedig legszívesebben csak sírnék. Mindennap eljátszom ezt, komolytalan vagyok, hülyéskedem, csak azért, hogy ne aggódjanak értem, mert az igazi énem megijesztené őket."

Sziasztok!
Csütörtökön azt hittem, hogy meghalok. Nyilván nem, de olyan történt, ami még soha: vérzett az orrom. Soha a büdös életbe nem vérzett még az orrom, szóval teljesen pánikba estem, azt se tudtam, hogy mit csináljak, ráadásul suliba voltam, boldogan csináltam a feladatot, amikor ez történt. Tanár persze segített, de a fél osztály azt mondta, hogy előre kell dőljek, a másik meg, hogy hátra. Végül elállt. Mit ne mondjak, eléggé megijedtem. Kérdezgetett a tanár, hogy rájöjjünk mitől lehet. Végül a sok stressznél maradtunk, ami most tényleg - túl sok - van az életemben. Megoldódhatnának a problémák. Óra után megmérték a vérnyomásomat, és majdnem tökéletes volt, csak az volt a bibi, hogy "nyugodt" állapotban is 120 volt a pulzusom. Ami nagyon nem jó. Csoda, hogy még bírja a szívem. Leszögezem, hogy nem iszok se kávét, se energiaitalt, semmit. Ez van, ezt kell szeretni. Pénteken bementem az egyik tanárnak segíteni bizonyítványokat írni, cserébe tesipontokat kapok. Ami csak jól jön. Este átjöttek a haverok. Konkrétan semmi izgalmas nem volt. Megnéztünk 2 filmet, amiből már egyet láttam, a másik meg elment kategória volt, de azon a héten ha aludtam összesen 5-6 órát, akkor sokat mondok, szóval sikeresen be-be aludtam a filmen. Az egyik srác elkezdett magába inni, kicsit maga alatt volt, de akármivel is próbálkoztunk, kizárt minket. Aztán elvonult depizni és inni. Jó buli. A többiekkel együtt elaludtunk. Másnap reggel elmentek, utána Zolival elmentünk a nagymamájához, mert nemrég vett az élettársával egy házat. Jól néz ki, mondjuk én biztos nem laknék ott, mert olyan messze van mindentől, de amúgy megnyugtató érzés fogott el, amikor ott voltam. Utána voltunk vásárolni, majd kutyáztunk. Vasárnap végig punnyadtam a napot, filmezés volt meg a kutyával játék. Hétfőn alig akartam elindulni haza meg suliba. Az első órán megdicsérték az előző órai munkámat és dagadt a májam. Ma meg annyira feleslegesen mentünk be. Ügyvitelen közölte a tanár, hogy ma Nőnap van, emiatt filmezünk. Olyat néztünk, amit már láttam - Csak szexre kellesz - és ha ezt tudom, akkor be se mentem volna. Marketinget meg gyorsan ledaráltuk, aztán jöhettünk haza. Nagy szerencsém volt hazafele, mert az a 3-as metró volt az utolsó, ami normálisan közlekedett, mert utána valami történt, és nem ment semmi egy ideig. Úgy döntöttem, hogy rossz leszek és kiveszem a csütörtöki napomat, mert mért ne. Van még 2 napom, amit igazolhatok, szóval... mindjárt vége a sulinak. Nehogy már ne éljek vele. Holnap meg alapjáraton nincs suli, szóval ez a hétvége naaagyon hosszú lesz. :)