Sziasztok!
1 hét alatt annyi szar történt velem. Kegyetlen. Múlt hétvégén megírtam az önéletrajzomat, feltöltöttem kb mindenhova, álláshirdetéseket bújtam órákon át. Olyan elvárások vannak. Pl legyél pályakezdő, de azért legyen 5 év tapasztalatod. WAT?! Héfőn ugyanúgy nézegetem az álláshirdetéseket, egyszer csak csörög a telefon. Mama hívott, hogy mizu stb. Nem szokott így felhívni, hisz mindennap találkozunk. Fura is volt. Aztán végül kinyögte. Nem szabad tudnom róla, de Éva hazajött Csehországból. Én naív, ja kicsit hamarabb vette kis az 1 hét szabit és hazajött, de nem. Végleg hazajött. Hát jó. Agyaltam rendesen. Június elején ment ki, majdnem eltelt az 1 hónap és máris feladta. Délután találkoztam Grétivel meg Lucával, a volt osztálytársaimmal - milyen fura ezt leírni, hisz még májusba osztálytársak voltunk. Kicsit beszélgettünk - talán 1 órát -, hogy ki hogy van, mi a terv. Hazafele jöttem már amikor Éva hívott. Eljátszottam a butát, hogy milyen a munka kint, hogy van stb, mintha tényleg nem tudnék semmiről. Nagyon terelte a szót, de végül elmondta. Lényegében azért jött haza, mert rájött, hogy itt van a 2 gyere - igen még mindig létezünk -, honvágya van, nincs kihez szólnia. Ami logikus, de ezt akkor is tudta, amikor kiment. Már pénteken itthon volt, és nekünk csak hétfőn szólt. A barátnőjénél volt addig. Persze este mikor jött haza mama, mondta, hogy találkoztak és meg lett beszélve, hogy a héten ideköltözik. Mármint azzal a kevés cuccával, ami maradt (mindent eladott, elajándékozott). MEG FOGOK BOLONDULNI. Ráadásul a húgomnál akkor vissza áll a rend és két hétig anyjánál, két hétig apjánál. Ami azt jelenti, hogy Tamara is itt fog lakni. ÉRVÁGÁS. Természetesen mindenki az én szobámban fog lakni, mert máshogy ne férünk el. Oké, segítünk, mert szar a helyzet, de úristen, nem is tudom hogy fogom kibírni. Már akkor is gondjaim szoktak lenni, amikor 1-1x itt alszanak, de így.. Halál. 

Kedden hívott egy emberke egy állás miatt. Nagyon örültem neki. Telefonos értékesítő, direkt rákérdeztem, hogy ugye nem eladás után kapnám a pénzt. Neem, nem dehogyis. Csütörtökre beszéltünk meg az időpontot, természetesen kiderült, hogy de igen eladás után. Hát akkor kössz szépen, nem. Szerdán találkoztam Nettivel, mentünk moziba. Megnéztük a Mielőtt megismertelek. Annyit sírtam, ahw. Szóval csütörtökön elmentem az állásinterjúra, utána jó szomorú lettem, hazafele elmentem egy csomó irodaházba, okmányirodába, bármibe kb, leadtam ahol lehetett az önéletrajzomat, de csomó helyen elküldtek, hogy nincs üresedés. Tegnap már vendéglátós helyekre is elmentem, mivel azt is tanultam, ott azért kedvesebbek voltak, mondták, hogy majd hívnak, másik helyen, hogy majd még jövőhéten beszéljünk. Mama is intézkedett, az egyik ismerősünk egy bankban dolgozik, elküldtem az önéletrajzomat neki, hátha. Oké, nem vártam nagy csodát, hogy 1 hét alatt találok melót, de ennyi visszautasítás után eléggé elkenődtem. Nem tudtok valami irodai melót Budapesten? xD Najó ez már szánalmas. Majd úgyis hoz valamit az élet. 

Ma fognak úgymond ideköltözni. Alig várom. SE. Már tegnap kicsit összepakoltam, hogy tudják ők is valahova rakni a ruháikat. Csak a tudat, hogy nem fogok tudni akkor zenét hallgatni, amikor akarok, nem fogok tudni sorozatot nézni nyugodtan, nem tudok majd blogolni, mert nézik, az meg nagyon zavar (meg nem akarom, hogy tudják van ilyenem). Az életem megszokott dolgai felborulnak.