Sziasztok!
Élek még, bár elhiszem, hogy sokan azt hittétek, hogy már halott az oldal, de BUMM nem! Tényleg alig volt időm bármire, s ha volt is egy kis szabadidőm, akkor a Marzia-s oldalamat csináltam. 

Ez az elmúlt másfél hónap érdekesen alakult. Május végén már nagyon nem csináltam semmit, örültem, hogy levizsgáztam, találkoztam volt osztálytársakkal, barátokkal, szóval csak teltek a napok. Június elején hívott Éva (anyám), hogy összejött neki egy új meló... Csehországban. Hát jó. Tény, hogy jobban fizetne, meg minden, de nincs közel, és teljesen mást csinálna mint eddig. Segítettem a papírokat elintézni, mondván, hogy gyakorlok. Közben a húgom természetesen nálunk landolt, mert a jó édes apja nem ért rá, hogy magához vegye. Amit nem értek, mivel ígyis úgyis nála fog élni a húgom... Mindegy, nálunk volt június első hetében. Közben véletlenül kiderült, hogy megbukott történelemből. Szuper. Sikerült beszélni a tanárral, hogy adjon még egy esélyt. Kiadta, hogy mennyi anyagot kell megtanulni. Persze a húgom baszott leülni és tanulni, pedig csak 2 napja volt rá. Nekem kellett noszogatnom, basztatnom, hogy tanuljunk. Komolyan, jobban tudtam a rohadt anyagot mint ő. Meg szerintem nem olyan bonyolult a Római Birodalom anyaga... Mennyi vita volt úristen. De végül mindenhez hozzá tudott szólni. Megadták neki a 2-es év végi jegyet. Meg se köszönte a kis köcsög. Nem esett valami jól. Hiszen leszarhattam volna, bukjon meg, aztán szívjon egész nyáron... Kapja be. Ráadásul utána folyamatosan megbántott.. azt hittem, hogy lefejelem. A macskámba belerúgott csak úgy, aztán meg neki állt feljebb, kötekedett velem, és még sorolhatnám. Éva jól elbaszta ezt a gyereket. Csoda, hogy én nem lettem ilyen. Utálnám magam.

Június közepén mentem a haverokkal Balatonra, azon belül Révfülöpre. A legszarabb időt fogtuk ki. Pár nap volt amikor sütött a nap, de akkor se volt nagy forróság. Mondjuk engem nem érdekelt, belementem a leghidegebb vízbe is, hát nehogymár ne, amikor már itt vagyok. :D Voltak rosszabba napok, amikor legszívesebben hazaindultam volna, köszönhetően 1 embernek, aki tökéletesen eltudta rontani a kedvemet, akár egyetlen beszólással. De amúgy jó volt, szép helyen voltunk. Bezzeg amikor már itthon voltunk, akkor hétágra sütött az a rohadt nap. Most meg meghalok idő van, nem lehet konkrétan semmit csinálni itt a betonváros közepén úgy, hogy ne legyél rosszul. Még erkélyünk sincs, hogy kirakjak valami ratyi felfújhatós medencét és abba pacsáljak. xD Majd menni kell strandokra, de ha mennénk akkor tuti megint szar idő lenne. Makkos vagyok. 

Annyira szörnyű volt olyan hírekre hazajönni, hogy volt megint terrortámadás, lelőtték Christina Grimmie-t. Milyen világban élünk gyerekek? Azért is szomorú vagyok, hogy elhunyt Bud Spencer. Meghasadt a szívem. Ennyi szomorú hírt nem bírok.

A hét közepén elkezdett fájni a mellkasom. Jobbnál jobb dolgok jönnek elő. Nemtudom behatározni, hogy mi is lehet ott, de nem közepén fáj, hanem olyan mintha a mellem mögötti részen, úgymond a jobb oldalam közepén szúr mint állat. Csütörtökön és ma is fájt. Ha még fog, akkor kénytelen leszek elmenni orvoshoz, mert nem tetszik. Így is ma hívtak moziba a csajok, de nem merek elindulni ezzel. Tegnap végre találkoztam Anettal. Már ideje volt. Talán ha decemberben találkoztunk. Már hiányzott, jó volt dumálni. :) Úgy néz ki, hogy jövőhéten is találkozni fogunk. Valahogy elkezdtünk beszélni a hírességekről, aztán valahogy a Magic Mike-nál kötöttünk ki, és ugyebár abba benne van Sofia Vergara férje, Joe Manganiello. Mindkettőnknek van egy kedvenc jelenete a filmből, ami annyira ahw *.*