Sziasztok!
Soha ne menjetek diák munkázni! Legalábbis ha tehetitek! Egész őszi szünetben nyomtam a ratyi leltározást az OBI-ba, azzal még nem volt annyi gond, csak egy 2 hetes betegséget okozott az a pár nap, ráadásul aki minket vitt-hozott (mert kivittek vidékre minket), az akkora paraszt volt, hogy akkorát még nem baszott az ég. Nem szoktam így beszélni, és nem ítélek el senkit, de ez az ember, nem tudom, ki kinek gondolja magát, meg mire fel, de igazán eláshatná magát. Felvázolom, hogy hogy kezdődött ez az igazán őszinte kedvesség feléje: első nap, elmegyek a helyszínre, várok a hidegben este, beálltam a sorba, hogy a jelenlétit aláírjam. Végre odaérek, mondom a nevem, ott is van, már a kezembe a toll, erre rám morog, hogy én még nem voltam lelátorzni. Mondom nem, akkor menjek hátra. Megkérdeztem, hogy miért? Mert ugyebár az ember szeret képbe lenni, hogy mégis mit miért tesz. Válasz: takarodj a sor végére. Köztudott tény, hogy rohadt érzékeny vagyok. Nem is kellett több, hátra mentem és elbőgtem magam. Tudom, hogy nem szabad ilyen miatt, meg az élet hány hasonló helyzetbe fog sodorni, de egyszerűen nem tudom irányítani, vagy egyszerűen csak leszarni. Természetesen ez a köcsög minden nap ott volt. De ahogy hallottam, nem csak velem volt bunkó állat. Meg voltam h&m-be is dolgozni, és természetesen, hogy pont azon a napon, pont abba az üzletbe kellett jönnie egy embernek ellenőrzésre. Nem volt úgy semmi gond, mert rendbe tartottam mindent, szépen voltak a ruhák, de ott volt egy nő, aki úgy beszélt velem mint valami korccsal. Mire fel? Basszus először voltam ott, soha nem csináltam ilyen, honnan a rákból kéne tudnom, hogy akkor is nyúljak hozzá a dolgokhoz ha azok tökéletesek. Miért léteznek ilyen emberek? Miért jó, ha megalázod a másikat? Miért jó ezeknek? Eskü ha ilyenek nem léteznének, sokkal boldogabb lenne a Föld. 
A suli megy, egyre nehezebb a gyorsírás, rengeteg dogát írtunk az utóbbi egy hónapban. Semmire nem volt időm. Tanulás, kis pihi (sorozat nézés) és a másik oldalam. 
Évával egyre jobb a kapcsolatunk. Nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutunk ide. Nem mondom, hogy már tudom anyának nevezni, de ha találkozunk, akkor nem a rossz jut eszembe.
Ha már eddig is itt maradtál és olvasod a hülyeségeimet. Akkor most robbantom a bombát. Igaz, csak tőmondatokba. Anno említettem, hogy Zolival összevesztünk. Kb másfél hónapja. Ma megtudtam egy eredményt (orvosi), ami nagyon durva, lehet belőle bármi - persze, csak rossz - és megmondtam, hogy változtasson vagy bármi mert így nekem nem lesz jó. Erre, hogy én hibám, ő nem tehet semmiről. Iszonyatosan felkúrt. És mindentéren nekem van igazam, nem hazudok, de jogosan vagyok kiakadva. Erre azt kapom, hogy őt nem izgatja, nem ő a hibás, szakítsunk ha én azt akarom, ne húzzúk egymás idejét. Mi a fasz? Ha gond van, akkor nem az első, hogy oké próbáljuk rendbe hozni, akármi is lesz. Neeem... szakítsunk, meg a te hibád. Hát mit mondjak... kurva jól esett. Nem ezt vártam 4 év kapcsolattól...