Sziasztok!
Majdnem 1 hónapig nem voltam, de a chatbe leírtam, hogy nincs internetem az új helyen, de ma meg lett csinálva (végre) és itt vagyok teljes erővel. :)
Hol is kezdjem.. csak rossz van, az a baj. Január 10.-én pénteken elment az én drága egyetlen imádnivaló cica babám, Lilmók. :'( A mai napig sírok utána, nagyon hiányzik. El se hiszem, hogy bírtam akkor elengedni. Sajnos el kellett altatni, hiába kérdeztem, hogy van-e bármi esélye tovább élni... az orvos csak rosszakat mondott. 4-8 napja van hátra, csak szenved.. Tudtam én ezt, de egy kicsi esély kellett volna és bármennyi pénzt megért volna az, hogy ő velem maradhasson még nagyon sokáig. :( Nem evett, nem ivott, de még ha csak ivott volna, akkor még életben maradt volna, azt mondta az orvos. De egy kis gyógyszert is 1 órán keresztül adtam be neki, nem volt hajlandó bevenni (persze melyik állat szereti a gyógyszert). Szóval ettől én teljesen kivagyok. Annyit sírtam, még most is, ahogy ezeket írom. Iszonyatosan hiányzik nekem Lili cica, de a szívemben élni fogsz tovább örökre  <3
Január 17-én pénteken költöztünk. Suliba se mentem, ami nem volt baj, de inkább ott lettem volna,  minthogy megint költözni keljen. Reggel 7-től folyamatosan pakoltunk és pakoltunk és pakoltunk. Akkor nagyjából belettek rakva a bútorok, meg az egyéb vackok. De még a mai napig kell pakolászni, mert 4 szobányi cuccot elég nehezen tudunk elrendezni 2 szobában. Papa semmit se pakolt, annyit veszekedtünk vele, de hiába, egy könyvet se emelt fel. A nyulast, a fészert és a pincét mamával ketten pakoltuk ki... ott mi volt gyerekek.... mintha az őskorban élne az öreg, annyi szar volt ott.. Nemtudom, hogy mire volt ez jó, de eléggé gyűjtögető életmódot élt. Szörnyű volt. Akkor megfenyegette az új lakókat, hogy ha őt nem engedik be a saját házába, akkor ő majd megveri őket, meg rájuk robbantja a házat. Oké, hogy tisztára bevolt rugva... de ennyire durvát nem kellett volna mondania. Bár velünk se bánt szebben.. Ezeket az ellenségemnek sem kívánom. Itt, az új helyen szintén elég ritkán pakol, egész nap csal a TV-t nézi. 
Akkor még január 15-én volt a bírósági tárgyalás a gyerektartással kapcsolatban. Fuu, de nem volt kedvem találkozni az Évával. Lement a tárgyalás.. ezt nem ecsetelném, csak veszekedések, egymás megbántása volt a legfőbb téma. A bírónő rámparancsolt, hogy vegyek magamon erőt és menjek el az Évával legalább 1 órára beszélgetni, mert hogy én ezt 10 év múlva megfogom bánni, hogy nem beszélek az anyámmal. Ja, persze, csak nekem ez így 12-16 éves korom között kellett volna a legjobban. Mindegy, elmentem vele. Persze bőgtünk, meg minden, nagyon nehéz volt. Mama is odajött nagy nehezen, akkor már hárman bőgtünk. Szar az egész, de mégis csak az anyám.. Soha nem fogom elfelejteni, hogy miket művelt, de így se jó. Sehogy se jó. Azóta hetente legalább 1x beszélünk, persze nincs már meg az a bizalom, hanem csak ilyen átlagos dolgokról. Fura nagyon, elszoktam ettől, de az hogy csak úgy kicsit beszélgetünk, az nem gond. 
Érettségi is a picsa nyakán van már. Igen, iszonyatosan félek tőle, főleg a matektól. A többit csak megkell tanulni és kész. Áhh egyáltalán nem várom. 
Fél évim egész jó lett, Zolival ma vagyunk 22 hónaposak. :3 Nem is tudom, hogy mit írjak még. Röviden tömören ilyen szar volt az én januárom.