♪ STEREO 2.0 - Minden Más |meghallgatom|

Sziasztok! Bocsi h eddig nem voltam, de korházba kerültem és nem volt erőm elötte leírni h nem leszek, de most leírom mi volt!
Minden múlthét szerdán kezdődött, de közbe tudtam frisselni,mert akkor még volt erőm. De vasárnap kezdtem nagyon szarul lenni és hétfőn mama kijött értem Csépre és lementünk hozzá Kőbányára. Délután elmentünk az orvoshoz. Ugy kellett mamába kapaszkodnom,mert nem volt erőm egyenesen menni. Az orvos azt mondta h kedden reggel menjünk el vérvételre. Hétfő este még hánytam is (bocsi de elmondok mindent), nagyon szarul voltam. Kedden reggel ugye elmentünk, szintén mamába kapaszkodtam de most még rájött a szédülés is. És ugye nem ihattam se ehettem a vérvétel elött és kurva szarul lettem pluszba. Már szó szerint majdnem bőgtem a mamának h adjon innit,de ugye nem adhatott. Amikor sorra kerültünk akkor a csaj nem találta semelyik kezemen a vénát és alig bírtam ökölbe szorítani a kezemet... A csaj is észrevette h szarul vok. Aztán megtalálta, gyorsan levette és mondta h feküdjek le egy kicsit. Hát baszus nagyon szarul lettem. Forgott velem a világ meg minden. De nem a vértől. Nem is néztem oda, hanem vmi mástól. Iszonyat szar érzés volt. Gyorsan ittam, de köbö úgy mint vmi kacsa. Durva volt. Amikor jobban lettem akor kimentünk. Lent a mama felhívta az anyut és én ugye közbe leültem, mert semmi erőm nem volt. Közbe egy öreg néni kérdezett h jól vagyok e. Mondom nem a legjobban, voltam már sokkal jobban is. Mosolygott egyet azt ment az útjára :)
Átmentünk az orvoshoz. Hál istennek nem volt olyan messze. De ismét a mamába kellett kapaszkodnom. Odaértünk és mondta h majd délután lehet a leletért menni (vérkép) és ugye ugy beszéltünk meg h majd anya megy érte. Annyira örültem amikor hazaértünk, mint még soha. Köhögtem meg már minden bajom volt. Jóvolt az ágyba feküdni. Déltuán 4 elött hív anya és elkezdi pakoljak be türcsit, fogkefét, ruhát stb. Nem esett le h mi van. Rákérdeztem. És mondta h bekell mennem a korházba mert nagyon rossz lett a vérképem. Az orvos hívta fel anyut, mert őt felhívták a laborból h iszonyat rossz a vérképem és h sos kórház. Ahogy ezt anya elmondta elkapott a sírőgörcs, ami egyáltalán nem vall rám! Ott sírtam. És nem bírtam megnyugodni. Eddig nem váltott ki belőlem semmi ilyet... :S Mondta anya h nemsokára ott lesz és bemegyünk. Nagy nehezen összepakoltam, közbe felhívtam osztálytársam h írja le az órai munkákat meg a lenyót és érzete a hangomon h van valami és elmondtam neki is és ismét elkapott a sírógörcs. Iszonyatos volt :S Bementünk taxival és a jobb kezembe nyomtak egy infúziós tűt. Egész éjjel ment belém. Kettőt kaptam. Szerda reggel vették le rólam, de a tűt nem vették ki. Anyu meg mama jött be hozzám látógatóba. A szobatársak tök normák voltak hála istennek. Sajnos még a korházba is volt lázam. Vmi este meg sírtam iszonyatosan. Haza akartam menni, meg már minden bajom volt. Lázam is volt akkor... Áhh. Csütörtökön este jött egy ugyan annyi idős lány mint én és ugy volt h ugyan az a baja mint nekem. Mononucleosis vagy mi az anyám. De neki nem az volt, vmi volt a mandulájával meg vmi hasonló, de nekem meg a nyirokmirigyek feldagadtak mint 2 oldalon, köhögtem, lázam voltam, folyt az orrom, szédültem. És ugye én már csütin jobban voltam és péntek hajnalba neki elkellett mennie wc-re de rajta is volt infúzió és nem bírt egyedül kimenni és én meg akartam szólni a nővéreknek és feláltam és elindultam és annyira emlékszem h azt mondtam neki h szédülök ő meg közbe elkezdett hányni és utána arra ébredtem h alulról látom a széket! Magyarul elájultam. De nem a hányástól, nem attól lettem rosszul. Nem tudom mért, de dobtam egy hanyast. :S Közbe bejöttek a nővérek én már felültem az ágyra. Mondtam h elájultam, akkor megmérték a vérnyomásom. 80 volt. Rohadt alacsony... Meg a vércukromat is megnézték, ugye megszurták az ujjam ( még mindig érzékeny) az meg 6-os volt vagy mi.  Aztán elaludtam. Le se száltam addig az ágyról amíg nem jött meg anya (v mama jött be.. már nemtom)
Reggel is megmérték a vérnyomásom akkor volt 120. :S Már volt ennél több is.
És reggel mesélte el a Szilvi (aki hányt) h az ő infúziós ruda is rámesett amikor elájultam.. Pedig ugy nem fájt semmim, csak a fejem. Aztán ugy péntektől nem volt semmi. Akor már jobban voltam.  Meg az még jólesett h hívogattak a barátok h mivan velem. :)
A mai napot már nagyon vártam, mert ugye jöhettem haza.
Reggel vettek vért (megint) és közbe kicsit megfájdult a fejem, szal azt mondták h feküdjek le. ÉS kihúzták a tűt amibe az infúzió volt és most egy lyuk féle van ott, de nagyon csúnya. Bevan lilulva meg piros és baszott érzékeny, mert ugye az egyik erembe volt benyomva :S Aztán délután hazaengedtek.. VÉGRE!!!
Most nem Csépen vagyok hanem Erzsébeten (anya barátjánál).Vagy holnap vagy szerdán megyünk haza és készülünk a karácsonyra, mert otthon nincs semmi feldíszítve se semmi :S
Am nemtudom h mikor hozok frisst, mert ugye kicsit fáj a kezem, meg ezen a gépen nincsen semmien képszerkesztő cucc ... De addig kibírjátok (:
Rem nem baj h ennyit írtam, de ugy érzetem jogotok van tudni h mi volt a bajom h eddig nem voltam..
Pusz