SZOMORÚ2015.08.20. 14:56, klauu

Sziasztok!
Rég voltam ilyen szomorú. Tegnap este eltávozott az élők soraiból Anna (Tami apjának az élettársa). Iszonyatosan szerettem őt, hiszen annyi mindenben segített, lányaként tekintett rám. Sajnos tavaly novemberben megállapították, hogy rákos, és most vitte el. A legkegyetlenebb az, hogy csak 46 éves volt. Amikor meghallottam elkezdtem zokogni... el se tudom képzelni, hogy akkor hogyan reagáltak a gyerekei. Szeretünk Anna!
Tegnap délután elvittem a gyerekeket a Margitszigetre egy kicsit játszani. Talán 2 órát lehettünk ott, aztán elindultunk haza, mert már kajásak voltunk. Ahogy beléptünk a házba, elkezdett ömleni az eső. Pont megúsztuk. Kicsit volt időm magamra is, szóval leültem a gép elé és nézelődtem. Elolvastam Hóvirág legutóbbi bejegyzését, és teljesen magamra ismertem. "De le fogom magam győzni. Két dolgot is le kellene győznöm ebben az évben. Az egyik ez a begyepesedés, mert elég nevetséges, hogy nagy karriert akarok úgy, hogy beszari vagyok. De remélem, hogy majd most szépen megváltozok, eddig nem akartam érte tenni, most már fogok. Csodálkozok, hogy kiüresedett és magányos vagyok.. Mitől is ne lennék... Ebből most már elég. Nem létezni, hanem élni akarok..." Igazán motiváló volt a számomra, és én is megfogadtam, hogy elkezdett nyitott lenni új/ismeretlen dolgokra. Mert ez így nem állapot. :)
Reggel első dolgom volt Nettit (nekem még mindig Netti) felköszönteni! Remélhetőleg hamarosan találkozunk, mert már nagyon hiányzik.
Mama ma csinál nudlit. NUDLIT. Az egyik kedvencemet! Már nem is emlékszem, hogy mikor ettem utoljára... Igazából eddig a héten végig csaltam. Semelyik nap nem bírtam betartani a diétámat. Konkrétan lenyomta mama a torkomon a tejbegrízt. Nem azt mondom, hogy zabáltam, mint egy konyhamalac, csak a "rossz" dolgokból is ettem. Hál istennek nem mutatt többet a mérleg, szóval jól csináltam. :D Úgy vagyok vele, hogy akkor még ezt a napot "kibírom", utána meg folytatom. De akkor is...NUDLIIIII. *o*
|