Sziasztok!
Ebben a pár napban semmi különös nem történt. Vasárnap átjöttek az unokahúgaim. Már hiányoztak, hiszen elég régen találkoztunk. 2 hónapja. De hát az már rég. :D Természetesen a szokásos történet ment. Töltsek le zenét, rakjam fel ezt meg azt a telefonokra, blabla. De azért jó volt látni őket. Úgy volt, hogy délután 4-re már Zolinál leszek. Hát örültem, hogy fél7-kor eltudtam indulni. Amikor felszálltam a 33-as buszra, akkor ugyebár az ember körbenéz és keres egy helyet, ahova letud ülni. Kiszúrtam egy jó kis helyet, el is indultam felé, aztán arra lettem figyelmes, hogy valaki kicsavarodva bámul engem. Nem is értettem. Végig néztem magamon, de hát semmi olyan furcsa nem volt, ami miatt ennyire kellett bámulni. Aztán ránéztem az emberre, hogy dafug?! Aztán mondja, hogy szia klau. Nem tudtam kiez, és honnan tudja a nevem. :D Aztán mondja, hogy Tomi. Nagyon hangosan forogtak a kerekek a fejembem. Aztán leesett, hogy az egyik volt osztálytársamnak a bátyja. 5-6-ban voltam a sráccal egy osztályban, és akkor ismertük meg a bátyját, akivel azóta nem is találkoztam. Röpke 7 év. Mindig kivolt fakadva, hogy majd ha nagyobb leszek, akkor felszed. Hahahahhaha. Szóval ő volt. Sose volt szimpatikus, de hát köszönni köszöntem neki. Leülök, mint aki jól végezte dolgát, erre kérdezi, hogy nem ülök mellé?! Hát najó, egye fene. Nemtudom, hogy a homlokomra volt írva, hogy 'lelki szemetesláda' vagy micsoda? Elmesélte, hogy mit dolgozik, és kivel van rosszba, ez tartozik neki, vettek kocsit de rossz, mennek nyaralni, de vissza kell közben jönniük valami papírt elintézni. Dafug. Nem is értettem. A 40 perces útból talán ha 2 perc szólt rólam?! Annyi, hogy most lett vége a gyakorlatnak, és hogy minek tanulok. A maradék időben, az előbb említett témákat fejtette ki.. de nagyon. Még úgy köszönt el, hogy szia bébi. Kiröhögtem és mondtam, hogy nem vagyok a bébid. Remélem, hogy soha többet nem fogom látni. Milyen kedves vagyok. :D Megvoltam halva Zolinál. Közrejátszott az izomláz is. Theo kutyáztam, meg játszottunk. Voltunk Decathlonban. Azt hiszem, hogy máshova nem is mentünk. Szerdán délelőtt eljöttem, találkoztam 2 osztálytárssal a Keletinél. Az Arénába mentünk megnézni a Magic Mike-ot. Jó film, de több táncot és félmeztelen pasit vártam. :D Utána hazajöttem, majd mentem spinningelni. Rá vettem Anettot, hogy jöjjön velem. A szokásos volt. Ő beszélt végig, hogy ez van meg az, meg se kérdezte, hogy velem mi van. Lényegtelen, legalább ő kimondta magából. Ja, de hazudok... Zolival beszéltünk telefonon egy kicsit, és miután elköszöntünk sziával - mint mindig - akkor megkérdezte, hogy semmi szeretlek meg csók, stb. Hát mondom minek?! Tudjuk jól, hogy szeretjük egymást, hiszen, akkor nem lennénk együtt. Ha meg 2 percenként mondaná, tuti kikészítene. Ennyi volt az én részem. Spinracing után el mentünk a hapsija munkahelyére. tütütütütüüüü Burger King. Kivette a szünetét, és leült hozzánk enni. Ügyes voltam, nem ettem belőle semmit. De ez a "beszélgetés" abból állt, hogy megették egymást, így puszi, úgy szeretlek, jaj a Feri... én meg nyomkodtam a telefonom és akármikor smároltak, hozzájuk vágtam, hogy de undik vagytok. És nem esett le nekik, hogy kellemetlenül érzem magam. De még annyi se, hogy hozzám szólnának.. mit tudom én, milyen volt a napod bazdmeg. Vagy valami. Már ott tartottam, hogy felállok és elmegyek. De nem volt annyi vér a pucámban. És akkor ez a legjobb barátnő. Hát köszöntem. :) 
Ma megyek vissza Zolcsihoz, holnap találkozunk a srácokkal, valószínűleg megyünk megnézni a Ted 2-őt, és utána fogalmam sincs, hogy mit fogunk csinálni, de tuti kitalálunk valamit. Hétfőn lesz Zoli anyukájának a szülinapja. De semmi kreatívat nem tudtam eddig kitalálni. Tortára gondolok, de félek, hogy ez túl ratyi. Vagy olyan, mintha nem kapott volna semmit. Pff nemtudom. Csak kitalálok valamit. :)